Az olasz kulturális miniszter, Alessandro Giuli a 2025-ös Lucca Comics & Games fesztiválon jelentette be, hogy jövőre megkezdik a luccai Képregénymúzeum (Museo italiano del fumetto / Museo del Fumetto) építésének előkészítését: a terv szerint a létesítmény állandó otthona lesz a kortárs képregény-kultúrának és a hozzá kapcsolódó kutatásnak, oktatásnak és kiállításoknak. A bejelentés szerint a kulturális minisztérium 2026-ra 750 000 eurót különített el a fesztiválok és a kapcsolódó programsorozatok támogatására, ami a múzeum előkészítését is segíti. Az olasz központi források és nemzetközi hírügynökségek kiemelik: Lucca hosszú évtizedek óta Európa egyik legfontosabb képregény-helyszíne, így értelmezhető lépésként a város „állandó múzeuma”. 

A hazai közlemények — például az Index tudósítása — gyorsan lehozta a bejelentést hangsúlyozva, hogy az intézmény nem csupán turisztikai attrakció lesz, hanem a képregény mint művészeti forma elismerésének új bizonyítéka is. 

A luccai projekt egybeesik azzal a tendenciával, hogy a képregény — korábbi „popkulturális” skatulyájából kilépve — egyre inkább intézményesült művészeti és kutatási tárggyá válik: nemzetközi fesztiválok, egyetemi kurzusok, kiállítások és gyűjtemények erősítik ennek a pozícióját. A képregény a XX. század második felétől fokozatosan lépett ki a „kizárólag gyerek-szórakozás” szerepből: a szerzői (árkád) és a „grafikus regény” irányzatok, a képregények irodalmi-vizuális kísérletei, valamint a filmsorozatos/streaming adaptációk (animé, élőszereplős adaptációk) mind hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség és az intézmények másként tekintsenek a műfajra. Ma már a képregényről beszélnek mint olvasás- és képzőművészeti formáról, amely pedagógiai és kutatási potenciállal is rendelkezik. 

Az elmúlt években a kiadói statisztikák is változó, de jelentős mozgásokról számolnak be: Olaszországban a szakmai jelentések szerint a képregény-ágazat 2019 óta növekedő és átalakuló piacot mutat, a manga pedig különösen erős növekedést produkált (a manga-részesedés az elmúlt években robusztus növekedést mutatott az olasz piacon is). Nemzetközi elemzések pedig a képregény/graphic novel piac bővüléséről számolnak be. Ezek a trendek részben magyarázzák az ilyen jellegű kezdeményezések iránti politikai és piaci érdeklődést. 

A luccai múzeum terve nem izolált: Európában és Japánban több hosszabb ideje működő, jelentős gyűjtemény és intézmény létezik, amelyek példaként szolgálhatnak. Kiemelhetők például a belgiumi Hergé Múzeum (Louvain-la-Neuve), a Brüsszeli Belgian Comic Strip Center, az angouleme-i Cité internationale de la bande dessinée et de l'image (Angoulême), a bázeli Cartoonmuseum, valamint London The Cartoon Museum-ja — ezek mind a képregény történetét, eredetét, eredeti lapokat és kutatói háttérintézményt őriznek és mutatnak be. A nemzetközi hálózat és a múzeumi gyakorlatok jó összehasonlítási alapot adhatnak Lucca számára a koncepció kidolgozásához

A sajtó- és minisztériumi anyagok alapján a múzeum célja többirányú: állandó kiállítások, időszaki tárlatok, kutatás- és oktatás-programok, szerzői rezidenciák és archívum létrehozása. A központ létrehozása a helyi kreatív ipar élénkítését is szolgálja: a luccai fesztivál továbbra is a „teszt- és bemutatóhely”, míg a múzeum állandó hátteret és szakmai keretet biztosít a rangos nemzetközi rendezvény mellé. Az olasz források szerint az építési előkészítés 2026-ban indul, és a projekthez több helyi és állami szereplő (Regione Toscana, Comune di Lucca, Lucca Crea, MiC) együttműködése szükséges.