Száz évvel ezelőtt, 1920. augusztus 21-én született az „igazi Róbert Gida”, azaz Christopher Robin Milne, a világhírű mesehősnek, Micimackónak és a Százholdas Pagony lakóinak a gazdája.

Kép forrása

Gyerekszoba ihlette
A minden idők egyik legnépszerűbb gyermekregényének számító könyvet a világ több mint ötven nyelvére fordították le (köztük latinra). Magyarra – nővérének, a Mici néven ismeretes Karinthy Emíliának a nyersfordítását alapul véve - Karinthy Frigyes ültette át. 
A torkos mackónak és barátainak kalandjai a gyerekszobából léptek ki, a meséket ugyanis Milne köztudottan saját fiának, a történet Róbert Gidájának a plüssállatai ihlették. Christopher kedvenc, Edward (majd később Winnie) névre keresztelt teddymackója elevenedett meg Micimackó alakjában, de Füles, Tigris, Malacka és Zsebibaba megfelelője szintén a szerző kisfiának polcáról lépett a könyv oldalaira. (Ezek C.R. Milne jóvoltából ma már a New York-i közkönyvtárban láthatók.)
A Micimackó sikerét megelőzően drámaíróként és újságíróként tevékenykedő Milne legkiválóbb írásait szintén Christopher inspirálta, egyebek mellett az ugyancsak alapműnek számító, Amikor még kicsik voltunk című verseskötetet.

Kép forrása

A keserű valóság
De hogy ki is volt valójában ez a szőke fürtös kisfiú, és a valóságban hogyan festett az apa-fiú kapcsolat, arról a szerző, később szintén íróvá cseperedő fia vallott 1975-ös, tragikus hangvételű önéletrajzi regényében, a Róbert Gida emlékei – A Milne ház lakóiban. Felkavaró műve átírta azt az idilli képet, melyet az olvasók milliói alakítottak ki, részben az apa-fiú kettőséről készült, világsajtót bejárt fotósorozat alapján.
„Róbert Gida már a kezdet kezdetén megjelent az iskolában, és azzá lett, amivé később is vált – égő sebbé, ami sohasem akart begyógyulni. Apám a maga útját járta, és egyetlen ösvényt sem taposott ki nekem, amelyet követhettem volna. De vajon egyedül haladt azon az úton? És mindent a saját erejéből ért el? Sötét pillanataimban, amikor London utcáin vánszorogtam és munkát kerestem, úgy láttam, hogy apám az én gyermeki vállamra támaszkodva jutott föl a csúcsra. Ellopta tőlem a tisztességes nevemet, engem meg cserbenhagyott azzal a kétes hírnévvel, hogy az ő fia vagyok…"

Kép forrása

A Milne-család a vásznon
Az apja által életre keltett mesehős árnyékából kilépni soha nem tudó fiú történetét dolgozta fel - a magyar mozikban 2018-ban játszott - Viszlát Christopher Robin című filmdráma. 
A közhelyektől és érzelgősségtől korántsem mentes film érdeme (az egyoldalú nézőpont ellenére), hogy a nagyközönség számára újabb adalékokkal szolgált a Milne család életéről, illetve a meseregény keletkezési körülményeiről. Szól az I. világháború borzalmait átélt, poszttraumás szindrómában szenvedő íróról, aki családjával, feleségével és egyetlen fiával vidéken keresett megnyugvást; az apja szeretete után sóvárgó kisfiúról, aki - a kor normáinak megfelelően - gyermekéveit nevelőnők társaságában, majd később a bentlakásos iskolákban töltötte; arról, hogy Róbert Gida miként rakódott rá Christopher személyiségére; valamint kettejük fel nem oldódó konfliktusáról, melynek legszimbolikusabb megnyilvánulása a háborúnál jobban semmitől sem irtózó, pacifista apjával szembe helyezkedő fiú önkéntes frontszolgálata a II. világháború alatt.