Vajon miért vállalja Guy Montag tűzőr a kockázatot, hogy megmentse illegális, házi használatra Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című könyvét? Miért fontos, hogy e sorok írója úgy érezze: valahol ő maga is egy Guy Montag, aki átmenti a szépet, jót, érdekeset, fontosat egy-egy rovatbeli szösszenetben? Keressük meg a válaszokat!

Kép forrása

Fahrenheit 451
No, nézzük csak, miként is érnek össze a dolgok az irodalom galaxisában! Ray Bradbury azóta kedvencem, amikor tini koromban szüleim kiszúrták, hogy falom a tudományos-fantasztikus műfajt, s megvették nekem a Marsbéli krónikákat. A könyvekkel párhuzamosan és persze a könyvek rovására ott voltak például a sci-fi tévésorozatok, a hetvenes évek második felének ma már kissé avasnak tűnő olyan bombasztjai, mint az Alfa Holdbázis vagy a Pirx kalandjai. És ha már film, akkor Fahrenheit 451, mely ugyan szintén – Bradbury-től – ott volt a top tízben, de mégis a moziváltozat vált kultikussá, elsőként 1966-ban Francois Truffaut, majd most 2018-ban Ramin Bahrani rendezésében. E történetben láthatjuk, amint a főhős, megkaparintja Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című kisregényét. Tudjuk, hogy erre a „megkaparintásra” azért volt szükség, mert a nem túl távoli jövőben játszódó históriában a könyveket káros dolognak tartják, ezért mindet el kell égetni. (De ezen a ponton beugrott az Éli könyve című 2010-es, ’a’ könyvet előtérbe helyező film is.) 

Kép forrása

Mit olvashatott Guy Montag?
Ahogy néztem ezt a filmet, megértettem ezt a mostani, könyvajánlós munkámat. Megértettem, hogy a civilizáció fennmaradása olyan sziklaszilárd alapokon nyugszik, mint Dosztojevszkij, Merle, Steinbeck, Arany, Móricz, Ady, Pilinszky vagy Erdős Virág… Szerencsére a névsor a végtelenségig folytatható. 
Néztem a Fahrenheit 451 című filmet, majd másnap becaplattam kedvenc könyvesboltomba és könnyed mozdulattal leemeltem a polcról a Helikon Kiadó újváltozatú, zsebkönyvformátumú kiadványát. Kíváncsi voltam ugyanis, hogy mégis mit olvashatott Guy Montag. A tartalomról most nem, inkább a külcsínről tennék említést. 

Kép forrása

Vágj zsebre, Haver!
A Feljegyzések az egérlyukból című kisregényt ezúttal egy hagyományosan és jóértelemben véve ponyva variációban kapta meg a közönség, egy olyan gyűrhető, nyúzható, kivitelezésében, nem túl igényes, de mégis strapabíró változatban, melyet korábban, mondjuk az Albatrosz-könyvek sorozatban szokhattunk meg, mondjuk a hetvenes években. Klasszikus ide, Dosztojevszkij oda, a forma ezzel a lecsupaszított külsővel azt kiáltja, hogy „vágj zsebre, Haver!”, (akár farzsebre is) vagy tegyél be a tatyódba a szalámis szendvics, zérókóla, powerbank, napkrém és napszemcsi mellé, útban a strandra. Sz’al mindig legyen nálad könyv, ha kell, akár a könyv rovására is, de persze azért ne égesd el. 
Ajánlom, hogy olvass útközben, olvass, ha nincs pénzed utazni, olvass a munkahelyen, az iskolában, olvass a templomban és a kórházban, a boltban, a moziban, a vidámparkban, az rokoni- és osztálytalálkozón, olvass a randin, az esküvőn és a földalatti partyn is! Olvass reggel, délben és este, olvass ébren és alva, olvass élve és halva!
Kisviszlát!