Vajon hol végződik a szülői gondoskodás, és hol kezdődik az a láthatatlan védőháló, amely a gyermekeinket óvja? Kovács Ágó Levegőn innen című lírai képeskönyve pontosan erre a finom, szinte megfoghatatlan határvonalra irányítja a figyelmet. A kötet nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy az anyaság mély, mindennapi tapasztalatából kiindulva hozza testközelbe az isteni gondviselés absztrakt fogalmát. Egy kisfiú, Berci, és az őt kísérő őrangyal egyetlen közös napján keresztül a szerző olyan univerzális történetet mesél el, amely a reggeli ébredés ricsajától az álomba merülés csendjéig mutatja meg: a szeretet és a biztonság jelenléte nem múlik el azzal, hogy lekapcsoljuk a villanyt a gyerekszobában. 

Kovács Ágó Szegeden diplomázott rajz, vizuális kultúra és angol szakokon, majd tipográfiai tanulmányokat folytatott a MOME OPEN képzésén, illusztrációt pedig a Hollóka Grafikai Műhelyben tanult. Amszterdamtól Isztambulig számos helyen élt, vizuális gondolkodására különösen a németalföldi reneszánsz festészete és az oszmán miniatúrák világa volt nagy hatással. Illusztrációiban vegyes technikákat alkalmaz: gouache-festéket, porpasztellt és színes ceruzát használ, gyakran kollázstechnikával kombinálva, így a különböző anyagok és felületek kölcsönhatása a képi kifejezés szerves részévé válik.

A képeskönyvre az összművészeti alkotás hétköznapi megnyilvánulásaként tekint: olyan médiumként, amelyben a verbális és a vizuális narratíva kölcsönhatásba lép, az előadás és a felolvasás pedig hangzó dimenzióval egészíti ki az olvasás élményét. Mindezek a könyv mint komplex médium és autonóm könyvtárgy keretei között egyesülnek. 

Forma és tartalom tökéletesen kiegészítik egymást. 

A könyv személyes kiindulópontja az anyaság tapasztalata. Ahogyan Ágó fogalmaz, az anyaság olyan távlatokat nyit meg, amelyekben megtanuljuk látni a láthatatlant. A gyerekek biztonsága és jólléte azonban nem csupán rajtunk múlik: a könyv az isteni gondviselés gondolatát hozza közel a mindennapokhoz. 

Ágót az őrangyal alakjában mindenekelőtt a közelség gondolata ragadta meg. Az angyal a bibliai hagyományban sokféle szerepet tölt be: hírt hoz, sugall, őriz, közbenjár, megnyugtat – de mindenképpen kapcsolatba lép az emberrel. Ágó képzeletét az a játékos lehetőség mozgatta meg, hogy az őrangyal egészen hétköznapi helyzetekben is társunk lehet. Vajon Pio atya nem szólhatott oda neki egyszerűen úgy, hogy „Leugrok kifliért a közértbe, jössz velem?” Az isteni gondviselés Ágó számára nem elvont teológiai fogalom, hanem nagyon is személyes tapasztalat: annak felismerése, hogy a biztonságunk és a jólétünk nem kizárólag rajtunk múlik. Van, ami megtart bennünket akkor is, amikor nem látjuk pontosan, hogyan és honnan érkezik a segítség.

A történet ugyanakkor többféleképpen olvasható. Az őrangyal alakjában felfedezhetjük az anyai szeretetet és gondoskodást, azt a sokszor észrevétlen munkát, amely biztonságot teremt, és amelyet a társadalom gyakran természetesnek vesz, vagy éppen láthatatlanná tesz. 

A könyv finoman nyitva hagyja a kérdést, hogy mit is jelenthet számunkra egy őrangyal. Valóságos, láthatatlan társunkat, a gondviselés alakját vagy annak a szeretetnek a képét, amely körülvesz bennünket? Talán nem is szükséges választanunk ezek közül. Ágó képeskönyvében az őrangyal egyszerre titokzatos és ismerős, égi és egészen hétköznapi.

A Levegőn innen finom, lírai hangon hív arra, hogy újra észrevegyük a hétköznapok apró csodáit, és elgondolkodjunk azon, mennyi minden tart meg bennünket úgy, hogy közben szinte észre sem vesszük.