A 2026-os Goncourt-díj odaítélése után alig huszonnégy órával Philippe Jaenada francia író olyan irodalmi vitát robbantott ki, amely alapjaiban rázta meg a francia kulturális életet. Miután L’Inconnue du quai de Javel című regényével elnyerte a legrangosabb francia irodalmi elismerést, az író a France Inter rádióban élő adásban vallotta be: mesterséges intelligenciát (ChatGPT) használt a könyv készítése során. Bár Jaenada hangsúlyozta, hogy a technológiát csupán „játékos” és „ironikus” formában, egyetlen tízszavas mondat elrejtésére és minimális háttérkutatásra használta, a bejelentés azonnali, heves reakciókat váltott ki a Goncourt Akadémiából és a francia irodalmi szakmából. 

Titok a zsűrivel: Jaenada „tesztelte” az Akadémiát

Jaenada nyilatkozata szerint a mesterséges intelligencia integrálása nem utólagos ötlet volt, hanem már az írás megkezdése előtt a koncepció részét képezte. Az író az irodalmi elit reakcióját akarta tesztelni, és mint kiderült, az MI által írt konkrét mondatot kizárólag a Goncourt Akadémia zsűritagjaival osztotta meg, közvetlenül a díj átvételének napján. 

„Ha kitudódik, hogy melyik az a mondat, pontosan tudni fogom, honnan szivárgott ki” – nyilatkozta az író a The Guardian beszámolója szerint. Jaenada azzal védte meg a döntését, hogy a technológiát nem lehet megállítani vagy letagadni, helyette meg kell szelídíteni. Úgy fogalmazott: „Egy filmrendező talán eltitkolja, hogy speciális effektusokat használ?” 

A Goncourt Akadémia és a szakma megosztottsága

A Goncourt Akadémia reakciója a nyilvánosság előtt visszafogott, ám a háttérben feszültségekkel teli volt. Mivel a zsűri a díj odaítélésekor már tudott a kísérletről, döntésükkel tulajdonképpen legitimálták a technológia ilyen szintű, transzparens használatát. Az akadémia tagjai közül többen hangsúlyozták, hogy óriási különbség van aközött, ha valaki egyetlen mondattal „játszik az olvasóval”, vagy ha egy teljes művet generáltat le géppel. 

A francia irodalmi szakma és a kritikusok ugyanakkor korántsem voltak ennyire elnézőek, a bejelentés komoly polarizációt okozott: A progresszívebb kritikusok szerint Jaenada zseniális irodalmi performanszot hajtott végre, amely rávilágít arra, hogy a jövőben képtelenség lesz 100%-ban ember által írt szövegekről beszélni. A konzervatívabb irodalmi körök szerint viszont a lépés tiszteletlenség a Goncourt-díj örökségével szemben, és veszélyes precedenst teremt. Sokan attól tartanak, hogy ez megnyitja a kaput a plagizálás előtt, és elmossa a határvonalat a valódi emberi tehetség és a szoftveres generálás között.

A faji kettős mérce vádja

A vitát tovább szította, hogy Jaenada esete közvetlenül egy valódi, súlyos irodalmi botrány után történt. Szeptemberben a Goncourt Akadémia kizárta a versenyből a haiti származású Thélyson Orélien írót, miután kiderült, hogy C'était ça ou Mourir című regényéhez tömegesen és eltitkolva használt generatív MI-t. Az interneten és a francia kulturális sajtó egy részében azonnal felütötte a fejét a faji kettős mérce vádja. A kritikusok rámutattak: míg a fekete bőrű Orélienbe beleállt a sajtó, kiadója szerződést bontott vele, és irodalmi száműzetésbe kényszerült, addig a fehér szerző – ugyancsak az MI-vel kísérletezve – megkapta az ország legmagasabb irodalmi kitüntetését, és tette „zseniális játékként” lett elkönyvelve.

A Flammarion kiadó által képviselt Jaenada azzal próbálta hűteni a kedélyeket, hogy leszögezte: az MI csupán egy eszköz, de „soha nem lesz képes arra, hogy szívvel, lélekkel és emlékekkel írjon meg egy könyvet” – a valódi irodalmi értéket így továbbra is az emberi tapasztalás adja.