Slawomir Mrozek Tangó című abszurd drámáját a Békéscsabai Jókai Színház Sík Ferenc Kamaraszínházában láthatja a nagyérdemű. Csiszár Imre, a darab rendezője szerint, Mrozek több zseniális darabot írt, de mind közül kimagaslik a Tangó. Ez egyben az író első nagyszínházi munkája, amellyel berobbant a világ színházi életébe.

Komédia vagy tragédia?
Az abszurd, groteszk dráma, amely Kelet-Európában Mrozek korában újszerű volt, mára elfogadottá vált a színházi világban. Mielőtt azonban a Tangó új előadásáról írnék, hadd másoljak ide két gyönyörű idézetet a lengyel zsenitől: „Se Marx, sem Engels, sem nagy folytatóik nem írnak a zsiráfról. Ez azt jelenti, hogy nincs zsiráf.” „Éldegélek. Kikapcsolódásképpen szeretem nézegetni a csótányokat. Külön-külön nem érdekesek, de együtt hatalmas potenciállal rendelkeznek.”
„Örkény rászoktatta a magyar nézőket is egy másfajta gondolkozásra, a túlzásokra, a szélsőségekre, a furcsa dramaturgiai váltásokra” – fogalmazott a rendező.
Csiszár szerint egyébként a darab egy nagyon összetett, filozofikus mű, „amelyen röhögni is lehet, s ilyen értelemben rokon Shakespeare műveivel.” A vígjátéki elemek a karakterekben és a szövegekben jelentkeznek, a rendező a darab tragédiájával szemben ez alkalommal a komédiára kívánta helyezni a hangsúlyt. Csiszár Imre ugyanis 2004-ben a Pesti Magyar Színházban és 2009-ben a Budapesti Kamaraszínházban is megrendezte a darabot. Első rendezésekor dramaturgiailag alakított a drámán, rövidített a szövegeken, most azonban nem nyúlt hozzá ilyen formában a műhöz.

Térben és időben
Ami viszont újszerű a békéscsabai rendezésben, az a térfelfogás. Mint kifejtette, ő kérte, hogy ne a nagyszínpadon, hanem a kamaraszínházban adják elő a darabot. A nézők két oldalt foglalnak helyet, közrefogják a szobát, „a tér olyan, mint egy vívói pást”. Így a közönség szervesebb része lesz a játéknak.
Hangsúlyozta, hogy nem akarta direkt a mai korra aktualizálni a művet, nem tett bele aktuálpolitikát. „Így is annyira aktuális, a mai magyar valóság pontosan ott tart, ahol a darab. Az elmúlt ötven év itt hagyott nekünk egy káoszt, elkötetlen szálak tömegét, a rendszerváltás után nagy lépések történtek a kapitalizmus felé, és most itt vannak a fiatalok, akik nem találják a helyüket a világban” – fogalmazott.

Lét és nemlét
A Tangó a rendező szerint egy huszadik századi európai történelmi példázat egy családtörténeten keresztül. Három nemzedék három történelmi korszakot jelenít meg a műben: a nagyapák poros, megalkuvásokkal terhes, nevetségesen szolgalelkű világát, az apák bukott forradalmi illúzióit, zagyva handabandázásba menekülő jövőtlenségét, és az ifjú generációt, amely a világot „kizökkent” állapotából a rend újbóli visszaállításával meg akarja menteni. A három nemzedék konfliktusa a fasizmus, a terrorizmus veszélyeire figyelmeztető tragikomédia, hiszen azt a folyamatot mutatja be, ahogy a fiatalkori idealizmus a hatalomért folyó lelkiismeretlen küzdelemmé aljasul és kikövezi az utat a zsarnokság előtt.
„Olyan rendszert fogok létrehozni, amelyben a lázadás a renddel párosul, a nemlét a léttel” – mondja Artur, a fiatal idealista.