Vannak könyvtárak, melyeknek a kedvéért érdemes átkelni az óceánon, különösen akkor, ha megérkezve ínyenc falatok is várják az utazót – írja a moszkvai Puskin éttermet bemutató cikkében az amerikai kulturális magazin, a MessyNessy. És valóban. A képeket nézve az embernek nem csak a nyál fut össze a szájában, hanem valami „nagyon ott akarok lenni!” érzés is eluralkodik lelkén. Örömhír: Budapestről pár óra alatt Moszkvában teremhetünk.

Az étteremről egyébként először Gilbert Bécaud adott hírt. Több mint ötven évvel ezelőtt, a legendás francia sanzonénekes – miután Moszkvából visszatért Párizsba – megírta a Natalie című slágerét. A dalban esik szó a Puskin kávéházról. Hevenyészett fordításom szerint a francia énekes arról dalol, hogy „bárcsak ott lennénk ismét a Puskin kávézóban, ahol Natalie a havat bámulta az ablakok mögül, bár volna előttünk forró csoki, és bár beszélgetnénk valami teljesen másról...” Mivelhogy korábban, a dal szerint, Leninről és a forradalomról beszélgettek…

A dologban az a különösen pikáns, hogy Gilbert Bécaud és Natalie ehíresült Puskin kávéháza egyáltalán nem létezett. Amikor a dal hihetetlenül népszerű lett Franciaországban, a francia turisták mindenképpen meg akarták találni Moszkvában a „Café Puskin”-t, mindhiába.

Azonban 1999-ben a költői fantázia szüleménye a valóságban is megnyílhatott. Egy francia-orosz páros, Andrej Dello, és Andrej Makov a Tverszkoj körút egy barokk palotájában megnyitotta a már létrejötte előtt világhírűvé vált Café Puskint. És, hogy stílszerűek legyenek, a megnyitón természetesen jelen volt Bécaud, aki annak rendje és módja szerint elénekelte az ötletadó sanzont is.

No, de ez eddig csak fecsegés, mert a lényeg most következik. Az étterem, szűk tizenhat év alatt annyira legendássá vált, hogy sok moszkvai biztos benne, az mindig is ott volt. Tény, hogy a tizenkilencedik században a palota földszintjén működött egy kávéház, sőt valamikor a közelben állt egy Puskin szobor is. De azért ez kevés az örökkévalósághoz.

A vendéglő előzményei között ma inkább az a meghatározó, hogy a palotában egy gyógyszertár üzemelt, ahol – a korra jellemző, ügyes marketing-megfontolásból – gyakran szolgáltak fel frissítőket, italokat, teát, kávét, vagy forró csokoládét az ügyfeleknek, miközben azok arra vártak, hogy gyógyszereiket elkészítsék.

A mi könyvrajongói szempontunkból azonban ennél is fontosabb, hogy a palotához természetesen könyvtár is tartozott, illetve tartozik, mert az új tulajdonosok, az új funkció dacára gondosan megőrizték a régi gyógyszertárat is és a könyvtárat is.

Így, aki most betér a Café Puskinba – akár hozza Nataliet, akár nem –, annak nem kell a havat bámulnia az ablakok mögül. Az étterem asztalait egy helyen antik gyógyszeres üvegcsék, másutt lenyűgöző könyvespolcok ölelik körül, de ha éppen ahhoz volna kedvünk, leülhetünk a háromszáz éves kandalló közelében, vagy a lenyűgöző télikertben is.
És, lássuk be, annyi sok egyéb csoda mellett, a Café Puskin kedvéért is érdemes elutazni Moszkvába…