Elgondolkodtató levél érkezett szerkesztőségünkbe. A HM Könyvek „Átlátható AI-t, védett szerzőket!” címmel országos petíciót indított azért, hogy az olvasó egyértelműen tudhassa: a kezében tartott könyv emberi alkotói munka eredménye, vagy a mesterséges intelligencia jelentősnek mondható közreműködésével készült.

A kezdeményezéshez magyarázat is tartozik. A vitát elindító kiadó „nem az AI betiltását kéri. Hét konkrét javaslatot fogalmaz meg, köztük az érdemi AI-közreműködés látható jelölését, a magyar szerzők központi opt-out lehetőségét, a betanítási célú felhasználás méltányos díjazását, a tréningadatok átláthatóságát, az AI-val készült művek szerzői jogi státuszának tisztázását, valamint egy hivatalos EMBERI ALKOTÁS jelölés bevezetését.”

A rendkívül aktuális felvetések mögött az a nemzetközi felismerés áll, hogy a mesterséges intelligencia olyan módon formálja át a kulturális életet, amihez jogi és szellemi téren is alkalmazkodnunk kell. A kialakuló problématérképen négy csomópontot láthatunk. 

Az első ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy a generatív AI nem a semmiből hozza létre tartalmait. Működéséhez emberek által írt szövegek millióit kell feldolgoznia. Az írók és kiadók pedig sérelmezik, hogy az AI-t fejlesztő techóriások szerzői jogilag védett műveket használnak fel a modellek tanítására anélkül, hogy kompenzálnák az alkotókat. 

A mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmak, különösen a könyv-jellegű tartalmak az olvasók és az írók szempontjából is aggályosak. A piacra kerülő, AI-segítséggel vagy teljesen gép által írt könyvek jelentős részénél nincs feltüntetve a mesterséges intelligencia közreműködése, sőt sokszor fiktív (emberinek tűnő) szerzői neveket használnak a kiadók (vagy inkább ügyeskedők). Az olvasó abban a hiszemben vásárolja meg a könyveket, hogy egy másik ember gondolataival és érzéseivel kerül kapcsolatba, miközben csupán egy algoritmus munkájának eredményét kapja. Miközben egy valódi, hús-vér szerző hónapokig vagy akár évekig dolgozik egy regényen, kutat, átél, stilizál, addig az AI-eszközökkel naponta akár több tucat „könyvet” lehet elkészíteni minimális költséggel, minimális emberi közreműködéssel. Ez a dömping már most is elárasztja az online piactereket, gazdaságilag ellehetetlenítve a hivatásos írókat, fordítókat, grafikusokat és szerkesztőket, akiknek így a megélhetése kerül veszélybe.

A kulturális hatás pedig drámai: az európai alkotói közösségek sokszor hasonló gondolatokat fogalmaznak meg, mint a petíciót indító magyar kiadó. Az Európai Írók Tanácsa például azt hangsúlyozza, hogy a művészet alapvető axiómája, hogy az kizárólag emberi megnyilvánulás lehet. Az AI által generált tartalom az interneten elérhető adathalmazok átlagolása – nem hordoz valós emberi tapasztalatot, empátiát vagy egyedi látásmódot. A jelölés nélküli AI-könyvek térnyerése a kultúrát automatizált, olcsón előállítható tömegtermékké degradálja.

Mosolygó-Marján Erzsébet a HM Könyvek ügyvezetője a Világgazdaságnak adott nyilatkozatában így konkretizálta a veszélyt: „2022-ben még csaknem 44 millió könyvpéldány jelent meg Magyarországon, két évvel később azonban már csupán 35,3 millió. Ez közel húszszázalékos visszaesés, vagyis mindössze két év alatt nagyjából minden ötödik példány eltűnt ... A nemzetközi piacon már látszik, mit okozhat, ha erre a szűkülő keresletre rázúdulnak az olcsón gyártható MI-könyvek. Egy több mint 14 ezer, Amazonon forgalmazott e-könyvet vizsgáló amerikai kutatás szerint 2023 és 2026 között az eladást produkáló címek száma több mint tizenkilencszeresére emelkedett, miközben a negyedéves bevétel csaknem kilencszeresére nőtt. Vagyis a kínálat több mint kétszer olyan gyorsan bővült, mint a rajta elosztható pénz. A kutatók szerint az érdemi mennyiségű gépi szöveget tartalmazó könyvek bár a vizsgált kínálat ötödét tették ki, az eladásokból azonban csak mintegy 12 százalékkal részesedtek. Az MI tehát nem feltétlenül jobb vagy keresettebb könyveket hoz létre, egyszerűen olyan mennyiségben árasztja el a piacot, hogy az emberi szerzők műveit is kiszoríthatja az olvasók látóteréből.”

A probléma tehát szemmel látható. Már csak az a kérdés, hogy az európai és amerikai íróknak és olvasóknak van-e olyan érdekérvényesítő képessége, hogy a világosan elkülöníthető legyen az AI-tartalom az emberi alkotástól.