Van egy mély, bár teljességgel megalapozatlan feltevésem: az olvasó ember optimista. Mert hiszen minek olvasna az, aki a legrosszabbra, de legalább is valami rosszra számít? Az olvasás, mint Cyrano orra „nemes, nyájas, jólelkű, bátor, szellemes emberre vall”, s akinek ilyen sok szép tulajdonsága van, nem is lehet más, mit optimista. Mindazt annak kapcsán mondom, mert a hamarosan kezdődő Országos Könyvtári Napok programadó mottója így hangzik: „Az optimizmus egy kinyitott könyvvel kezdődik.”

Az Informatikai és Könyvtári Szövetség október 5. és 11. között immár huszadik alkalommal szervezi meg a nagyszabású eseményt, amely a tradícióknak megfelelően ez alkalommal is az ország könyvtáraiban zajlik. A mottónak választott mondat nemcsak azért tetszik nekem, mert személyes világlátásomat igazolja, de azért is, mert számtalan kutatás mutatta már ki, hogy a könyvespolcok a könyvek közé rejtve optimizmust is tartanak. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség értelmezése szerint az optimizmus nem azt jelenti, hogy nem veszünk tudomást a nehézségekről, hanem azt, hogy hisszük: vannak eszközeink a megoldásukhoz. A könyvtár pedig éppen ilyen eszköz: a tudás hozzáférhetőségének, a közösségi élménynek és az önálló tájékozódásnak a helye.

Az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozata egyébként két évtizeddel ezelőtt, 2006-ban indult. Ez idő alatt a kezdeményezés a magyar könyvtári szakma egyik legnagyobb országos programsorozatává vált. Lényege éppen az összehangoltság: ugyanazon a héten, ugyanazon gondolat köré szervződve több száz könyvtár mutatja meg, hogy a könyvtár jóval több annál a helynél, ahol polcokon sorakoznak a könyvek.

Az idei programkínálat is azt jelzi, mennyire kiszélesedett a könyvtárak szerepe. Az országos programadatbázisban már most számos település és intézmény rendezvényei szerepelnek, a témák között pedig a megoldásközpontúság, a közösségi háló, a fenntartható remény, valamint a léleképítés és fejlődés kapott helyet.

Az idei tematika másik fontos eleme a digitális világ és a mesterséges intelligencia. Ez a gondolat – különösen annak fényében, milyen rombolást visznek végbe a kultúrában a digitális platformok – meglepő fordulat. A könyvtár azonban nem az internet ellenében próbálja megőrizni a jelentőségét. Éppen ellenkezőleg: egyre inkább azzal válik fontossá, hogy segítsen eligazodni az információk között: Mi igaz? Mi hamis? Miben bízhatunk? Hogyan használjuk az AI-t úgy, hogy közben ne adjuk fel saját ítélőképességünket? Azaz a könyvtár ebben a világban nem információraktár, hanem tájékozódási infrastruktúra.

A programtervben megjelenő „fenntartható remény” ugyancsak elgondolkodtató felvetés. A környezettudatosság, a zöld megoldások nem feltétlenül jutnának eszünkbe egy könyvtári kampányról. Pedig a könyvtár lényege éppen a megosztás: amit tudunk, azt továbbadjuk; amit megtanultunk, azt közössé tesszük. Miért ne lehetne ez igaz a fenntartható életmóddal kapcsolatos tudására is?

Október első hetében ismét egyszerre nyílnak ki a könyvtárak és a könyvek. Író-olvasó találkozók, kiállítások, beszélgetések, könyvklubok, gyermekprogramok, digitális foglalkozások, közösségi akciók és rendhagyó programok várják az érdeklődőket országszerte. Az országos programoldal folyamatosan gyűjti a csatlakozó intézmények rendezvényeit.

„Az optimizmus egy kinyitott könyvvel kezdődik” – szól a mottó. Nem azért, mert minden könyv optimista, és nem azért, mert az olvasás automatikusan boldoggá tesz. Hanem azért, mert a könyv minden esetben lehetőséget nyit meg. Az olvasó megtanulja: nincs minden rendben – de nekünk, embereknek van lehetőségünk arra, hogy gondolkozzunk, kérdezzünk, cselekedjünk. Talán éppen ez az Országos Könyvtári Napok 2026-os üzenetének legfontosabb része. A könyvtár nem azt ígéri, hogy eltűnnek a problémáink, hanem azt, hogy nem kell felkészületlenül szembenéznünk velük.