Mikor válik egy gyerekkori naplóíróból regényíró? Hogyan születik meg egy karakter, akinek külön személyiségprofilja van? És miért fontos, hogy egy „gonosz” szereplőben is legyen valami emberi? Többek között ezekről beszélgettünk Haffner Orsolyával, akinek A Tükörtó és Az ikerfák című kötetei egyre erősebb helyet követelnek maguknak a hazai krimi és családregények világában. A Helyesen magyarul gondozásában készült könyvekről szóló interjúban szó esik gyerekkori olvasmányélményekről, Agatha Christie-ről, naplóírásról, karakterépítésről, és arról is, mikor érezte először úgy, hogy valami maradandót alkotott. 

–Ha azt kérdezném tőled, hogy honnan jött az írás és a könyvek szeretete, hova repülnél vissza időben?

– Óvodás koromban már tudtam olvasni. A szüleim tanítottak meg rá, illetve részben magamtól is ráéreztem. Szerencsére egy olyan korban nőttem fel, amikor még nem volt internet, és ezt ma már különösen hasznosnak tartom. Akkoriban a könyvek jelentették a szórakozást, a kikapcsolódást és az élményt. Az első meghatározó olvasmányaim természetesen a mesék voltak: Benedek Elek történetei, a Világszép Nádszálkisasszony vagy később a Mary Poppins sorozat. Nagyon korán megszerettem a regényeket is, kamaszként pedig már minden érdekelt, ami a kezem ügyébe került.

– Ez azért akkoriban is ritkaságnak számított, hogy egy kamasz ennyire elmerüljön a fantázia, a regények, majd a krimik világában. 

– Igen, a szüleim nagyon szerettek olvasni és művelődni, innen eredt az én érdeklődésem is. Nyitott emberek voltak, rengeteg könyv vett körül minket. Apukám például Rejtő Jenőt adott a kezembe, de ugyanúgy forgattam Agatha Christie-t is. Tinédzser éveimben pedig már pszichológiai és önismereti könyveket is kézbe vettem.

– Az írás nem a regényekkel kezdődött, hanem egy sokkal személyesebb, már-már megható történettel. Elmeséled, hogyan indult? 

– Már nagycsoportos óvodásként leveleket írtam a vidéken élő nagymamámnak. Később tudtam meg, hogy mindegyiket eltette. Persze tele voltak helyesírási hibákkal, de neki ez nem számított.

– Mit éreztél akkor, amikor megírtad ezeket a leveleket?

– Azt, hogy valamit létrehoztam. Ma már úgy gondolom, ugyanezt érzi egy festő, egy keramikus vagy akár egy kertész is. Hogy ami addig nem létezett, egyszer csak testet ölt. Ez az érzés nagyon korán megérintett. Később elkezdtem naplót írni, és ezt egészen felnőttkoromig folytattam. Először csak eseményeket jegyeztem le, aztán rájöttem, hogy gondolatokat, érzéseket, aggodalmakat is meg lehet fogalmazni. Tulajdonképpen ez adta az írás alapját.

– Mit jelent számodra az alkotás?

– Azt, hogy a fejemben lévő kósza gondolatokat képes vagyok szavakba önteni. A regényírásnál létrejön egy új világ, ami addig nem létezett. Ez ráadásul fizikailag is megfogható, mivel a végén a kezemben foghatom a könyvemet. Furcsán hangzik, de valóban ilyen érzés. Mintha az ember a saját gondolatait, érzéseit, belső világát vetítené ki a papírra.

– A Tükörtó születésének története egészen hétköznapi, kissé misztikus pillanatból indult. Mi indította el a történet? 

– A lányommal egy Budapest-környéki tónál kirándultunk. Borús idő volt, téli hangulat, de a táj magával ragadott, minden nagyon misztikusnak tűnt. Ott fogalmazódott meg bennem először, hogy ebből írhatnék egy történetet.

– A könyvből végül egy különleges műfaji elegy született, ugyanis nem egy „szimpla krimi” lett A Tükörtóból. 

– Én ezt családtörténetbe ágyazott bűnügyi regénynek nevezném. A Librinél és a Líránál krimiként szerepel, ami érthető, de számomra ennél összetettebb a műfaja.

– Miért pont ezt a két műfajt vegyítetted?

– Egyszerűen azért, mert izgalmas könyvet akartam írni. Amit az ember nem szívesen tesz le. Mindig szerettem a rejtélyeket, a több szálon futó történeteket.

– A Tükörtó és Az Ikerfák c. regényeket aHector Connell esetei sorozat részeként ismerjük, aki a főhőse a történeteidnek. A bűnügyi rész sok komment szerint meglepően kidolgozott. Komoly előkészítő munka áll mögötte?

– Dokumentációt vezettem arról, ki mikor született, hol tartózkodik, mit tudhat egy adott pillanatban. Volt, hogy rájöttem: egy szereplő nem tudhatott egy bizonyos információt egy adott fejezetben, ezért át kellett írnom jeleneteket.

– Mi a helyzet a figurák összetett pszichológiai hátterével kapcsolatban?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy minden szereplőnek legyen gyengesége vagy hibája. Ez viszi előre a történetet, ettől válik emberivé. A profilozás hosszú időt vett igénybe, mire az első történet megszületett.

– Hector Conner saját bevallásod szerint nem tökéletes hős. Mi az ő téveszméje? 

– Hogy a siker mindent megold. Ő egy szerethető, intelligens oknyomozó, aki megszállottan keresi az igazságot. Közben viszont hajlamos háttérbe szorítani az emberi kapcsolatait és a magánéletét. A regények antagonistái sem egydimenziós karakterek. Gyerekkorban működik a Hófehérke-típusú mese, ahol van egy gonosz és egy jó szereplő. A való élet nem ilyen. Úgy gondolom, fontos megérteni, mi vezet el valakit odáig, hogy rossz döntéseket hozzon. Nem felmenteni akarom őket. Inkább megmutatni, hogy még egy nagyon sötét karakternek is lehetnek emberi vonásai.

– Az Ikerfák már a sorozat második része. Jól tudom, hogy készül a folytatás? 

– A Tükörtó után egyértelmű volt számomra, hogy a történetet nem hagyhatom annyiban. Megszületett a Hector Connell esetei sorozat ötlete, Az Ikerfák, jelenleg pedig a harmadik részen dolgozom. Közhelynek tűnhet, de tényleg olyan érzés, mintha a szereplők idővel szólnának nekem, hogy merre kell továbbvinni a történetet.

– Ilyen profi háttérrel mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást Hector Connell eseteinél? 

– Az Ikerfáknál például sokat dolgoztam azon, hogy természetesebbek és dinamikusabbak legyenek a párbeszédek. Ezeket a szerkesztői visszajelzéseket próbáltam beépíteni.

– Korábban említetted, hogy két nagy álmod volt az életben. Megvalósultak? 

– Szerencsére igen. Az egyik a doktori fokozat megszerzése, a másik pedig egy regény megírása. 

– Mi jelenti számodra a legértékesebb kommentet vagy kritikát a műveiddel kapcsolatban?

– A célom az, hogy az olvasó ne akarja letenni a könyvemet. Ha valaki építő jelleggel mond valamit, azt mindig megpróbálom végiggondolni. Elengedhetetlen, hogy íróként fejlődjünk, alakuljunk. Jómagam úgy érzem, Az Ikerfák több szempontból is erősebb lett, mint A Tükörtó. Úgy tűnik, a közönség is hasonlóképpen gondolja, ugyanis nemrégiben adtam ki Az Ikerfák második kiadását, amely már megvásárolható a boltokban.