Rendhagyó módon, a gyergyószentmiklósi Szent Miklós templomban a 11 órai szentmisét követően került sor Bernád Rita-Magdolna: Fogarasy Mihály – A püspök, aki értette a jövőt című könyvének bemutatójára. A XIX. századi erdélyi püspökről szóló kötetet a november 30-i bemutatón Róth András Lajos, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alelnöke, könyvtáros és történész méltatta. 

Bernád Rita-Magdolna a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség főegyházmegyei levéltárának igazgatója nem járatlan utakon indult el, amikor a témához nyúlt. 2005-ben Gyulafehérvárott ugyanis már megjelent Marton József gondozásában egy könyv Fogarasy Mihály (1800-1882) életéről és munkásságáról. Ezúttal azonban a templomi könyvismertető után a Tarisznyás Márton Múzeum szervezésében december 5-én a szerző egy Fogarasy Mihálynak szentelt kiállítást is megnyitott, így nemcsak szöveges információkkal, de tárgyi emlékek felsorakoztatásával is képet adtak az egykori püspök életéről és gondolkodásmódjáról mai utódja, dr. Kovács Gergely érsek jelenlétében.

Nos, Fogarasy Mihály egy olyan korszakban igyekezett esküjéhez méltóan vezetni a Gyulafehérvári Egyházmegyét és szolgálni a magyar vallási életet, amikor bécsi teológushallgató korában kezdett kibontakozni a magyar reformkor, mely aztán elvezetett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeihez, majd annak bukása után a megtorlás évei, utánuk pedig a kiegyezés következett. A gyergyószentmiklósi születésű Fogarasy gondolkodását a hittani értekezések mellett a politika és az oktatásügy előrevitele jellemezte. 

Fiatal papként Bécsből Erdélybe visszatérve a népiskolák felügyelője lett, majd egy rövid ideig ismét Bécsben találjuk, ahol a Szent Ágoston papnevelde igazgatója lett. Innen Nagyváradra visszatérve kézikönyvtárat szervezett a helyi ifjúság épülésére. Emellett nem feledkezett meg a tanításról sem. De nem csupán hittant tanított, hanem ének-zenei órákat, német és francia nyelvből leckéket adott a nagyváradi tanulóknak. Mivel a helyi tankerületben főigazgató volt, a káptalannak is képviselője lett, ezért csakhamar bekapcsolódott a magyarországi politikai életbe is. Kitűnő szónokként megállta a helyét a pozsonyi országgyűlésen is, főleg a hitoktatás kérdésében szólalt fel. Emellett 1842-ben az egyházi könyvkiadással foglalkozó későbbi Szent István társulat alapszabályainak megalkotásában is igen fontos szerepet vállalt. Nagyváradi kanonokként 1847. február 15-én alakította meg a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulatot. Ezzel a közművelődés szélesebb körű előmozdítása volt a célja. Első teljes közgyűlésükre már a szabadságharc idején, 1848 júniusában került sor. Az 1852-től kezdve Szent István Társulat néven működő szervezetnek kezdettől fogva nemcsak papok lehettek a tagjai, hanem világi értelmiségiek is. 

Mi történt Fogarasyval a magyar függetlenség harcai közepette? Katolikus papként lojális igyekezett maradni a bécsi udvarhoz, ezért nem csoda, hogy a magyar püspöki karnak a béke helyreállítását célzó 1848. október 28-i feliratával Fogarasy püspököt küldték Olmützbe. Ugyan érkezésekor Lobkovitz herceg közölte, hogy a császár testületekkel nem tárgyal, de Ferdinánd király emlékezett rá, hogy Fogarasy egykor udvari káplánként szolgált. Így Lobkovitz bevezette a császárhoz. Küldetésének valódi tárgyát egy szóval sem említette, Ferdinánd azonban mégis ráérzett erre, és azt mondta neki: „imádkozzanak, hogy Isten a nehéz napokat mielőbb fordítsa el”. A magyar papság többségének ez a diplomatikus magatartás nem volt ínyére, ezért hazatérte után elég hűvös fogadtatásban részesítették.     

A szabadságharc bukása után a fentiek nem köszönhetően viszonylag szabadon tevékenykedhetett, 1853-ig vezette a Szent István Társulatot, majd ismét nagyváradi egyházi hivatalt látott el, közben a házasságjogi kérdésekben eljáró törvényszékek munkáját is elnökölte. Bécs kitüntetésekkel honorálta diplomáciai munkásságát, de ennek védelmében folytathatta kulturális tevékenységét. 1864 novemberében egész Erdély püspöke lett, ebbéli helyzeténél fogva a magyar iskolaügy fejlesztését is kiemelten támogatta. Felvirágoztatta a katolikus népiskolákat, ösztöndíjakat folyósított és kollégiumot hozott létre szegény sorsú, de kiemelkedő szellemi képességű diákoknak, leánynevelő intézetet alapított. Székhelyén, Gyulafehérvárott 100 000 forintos alapítványával elkezdődött a helyi főiskola, azaz a Lyceum Academicum anyagi alapjainak letétele.   

Bár érthető volt paptársai bizalmatlansága, a kor magyar közgondolkodóinak gyanakvása császárhű szemlélete miatt, engem mégis inkább a remek diplomáciai érzéke fogott meg, az az óvatos politizálás, amely még életében a kiegyezéshez vezetett, az pedig Magyarország gazdasági és szellemi fellendülését hozta magával a századfordulón. Így előzte meg gondolkodása a korát, Fogarasy végig tudta vinni oktatásügyi és könyvterjesztői koncepcióit, így a „lassú víz partot mos” magatartás a magyar nemzet javára vált.