Hatalmas érdeklődés kísérte Fecske Csaba szögligeti emléktáblájának felavatását október 3-án, pénteken. Az apró Bódva-völgyi településen ismert írók, költők emlékeztek a jelentős kortárs életműre, a helyi iskola és óvoda növendékei Fecske-verseket szavaltak, miközben leleplezték a szülőházon elhelyezett emléktáblát. 

Hatalmas tömeg gyűlt össze péntek délután Szögligeten, Fecske Csaba szülőfalujában, ahol ünnepi műsor keretében átadták a település híres szülötte, az idén februárban elhunyt József Attila-díjas költő emléktábláját. Az ünnepi műsort Üveges Attila, Szögliget polgármestere nyitotta meg, aki a költő és szülőfaluja közötti erős kötődést hangsúlyozva arról beszélt, hogy bár Fecske Csaba középiskolai tanulmányai okán tizenhat esztendősen Miskolcra került, sosem szakadt el a településtől. Fecske Csabára emlékezve nem pusztán az elismert költő alakját, de a szeretett falubelit is megidézte a polgármester, aki, mint mondta, „közvetlenségével, derűjével hatott az egész közösségre, a falu apraja-nagyja barátjának tekintette.”

Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő úgyszintén kiemelte, hogy Fecske Csaba „írásaiban mindig büszkeséggel emlékezett gyermekkora helyszínére, ahonnan indult az irodalom kaptatóira. Hírét vitte az itteni embereknek, felemelte őket az irodalom magaslataira” – fogalmazott a pályatárs, majd felidézte első találkozásukat, 1976-ból. Serfőző Simon akkoriban a miskolci székhelyű, országos kisugárzású Napjaink irodalmi folyóirat versrovatát vezette, s mint mondta: „ide, a Korvin Ottó utcai szerkesztőségbe kopogott be Csaba, néhány versével a zsebében. Ezek a versek magukat dicsérték, mindjárt kettő meg is jelent a Napjaink folyóirat valamelyik legközelebbi számában” – mesélt Serfőző Simon a szakmai kapcsolatról, mely igen rövid idő alatt barátsággá alakult. „Azt hiszem, Csaba nevében is mondhatom, igényt tartottunk egymás társaságára. Gyakran találkoztunk, igyekeztünk megváltani a magyar irodalmat, közéletünket, a világot, ami persze nekünk sem sikerült, de legalább megpróbáltuk.” 

Filip-Kégl Ildikó költő, kritikus, a Magyar Írószövetség Észak-magyarországi Írócsoportja titkara, Fecske Csaba monográfusa az életmű értékeire világított rá. „Fecske Csaba költészete az elmúlás költészete: átmetaforizált verseiben a lét letűnő szépségeit siratja. Nagy formakultúrájú költeményeiben szépen artikulálódik a metafizikai aspektus, a szépségvágy, a természetközeliség, miközben összegződik bennük az életről szerzett tudás és tapasztalat” -m fogalmazott az életmű avatott ismerője. Filip-Kégl Ildikó úgyszintén fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a gyermekkor helyszíne, az idilli szögligeti táj Fecske Csabának örök mérceként, viszonyítási pontként szolgált, s hozzátette, „az emléktáblán szereplő verstöredék is azt hivatott megmutatni, hogy a táj és az ember totális egybeolvadása miként valósul meg a Fecske-i költészetben.”

 „magamba gyömöszölöm a világot / mielőtt tudatomról / mint érett gyümölcs a magról leválok” – olvasható a Hozadék című vers részlete az emléktáblán, Szondy Sándor fafaragó népi iparművész és Boncsér Árpád szobrászművész közös alkotásán, mely a Szabadság tér 24. szám alatt álló takaros kis parasztházon, Fecske Csaba szülőházán kapott helyet. 

Az emléktábla felavatása lehetőséget adott egy igen sokrétű emlékezésre, mely során a költő alakjának megidézésében, az életmű nagyívű méltatásában a szakmai szervezetek mellett a helyi közösség is fontos szerepet vállalt. Szögliget híres szülöttének gyermekversei az Assisi Szent Ferenc Római Katolikus Általános Iskola tanulói előadásában hangzottak el, a helyi óvoda növendékei Fecske Csaba megzenésített verseit adták elő, s méltó irodalmi-zenei összeállítást hallhatott a népes számú közönség a Szögligeti Hagyományőrző Pávakör jóvoltából. Végezetül a Szabadság téren – szemközt a szülőházzal – egy almafát is elültettek a település híres szülötte előtt tisztelegve.

A borítóképen: Boncsér Árpád, Serfőző Simon, Filip-Kégl Ildikó és Szondy Sándor.

A képeken: Serfőző Simon, Filip-Kégl Ildikó, Szondy Sándor.

A képeket a szerző készítette.