Talán nincs is olyan távol Vietnám

Kalligráfiák, díszes könyvek, a vietnami tárgyi kultúra jelképei, mint legyezők, ernyők, papucsok, de még egy riksa is a részét képezte annak a rögtönzött tárlatnak, amelynek a Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ előcsarnoka adott helyet. Nem sokkal később a színházterem is megnyílt az érdeklődök előtt, ahol Délkelet-Ázsia jelenkorát bemutató filmetűdök, divatbemutatók képei, és a vásznon „megelevenedő” írásjelek vezették be a táncos színpadi forgatagot.

Párhuzamok Keleten

Igaz ugyan, hogy Vietnam történelme, társadalmának fejlődésmenete számos tekintetben különbözik bármely európai országétól; hiszen sokkalta inkább a jellegzetesen ázsiai fejlődésű Kínáéhoz s Hátsó-Indiáéhoz hasonlít, irodalmának története azonban (legalábbis ami időrendi tagozódását és fő irányait illeti) sokban megegyezik a magyar irodaloméval. Figyelemre méltó például, hogy a vietnami szépirodalom első emlékei körülbelül egyidősek a mieinkével, s hogy a nemzeti irodalom felvirágzása hazánkban is, Vietnamban is a XVIII. század végére tehető. Ekkortájt alkotta meg Doan Thi-Diém a vietnami költészet mindmáig legnagyobb alkotását, A katonahitves siralmai-t, s ekkor élt Nguyen Du, a korában kiemelkedő termékenységű költő, akinek két főműve: a Kim Van Kieu c. h’rai eposz és A lélek idézése a vietnami költészet klasszikus remekének számít” – fogalmazott Szegő László a Tiszatájban 1967-ben megjelentetett Néhány szó a modern vietnami irodalomról című esszéjében, melyet nemrég újra hozzáférhetővé tett gazdag könyvtári adatbázisában a Szegedi Tudományegyetem.

Az Áo dài a nőiesség szimbóluma

Az írás rámutat a két látszólag távoli ország, Vietnam és Magyarország kulturális hasonlóságaira. Mindezt 57 évvel később az esemény főszervezője Dr. Phan Bich Thien, a Magyar Vietnámi Kapcsolatért Alapítvány elnöke, Petőfi verseinek fordítója is megerősítette: „a közöttünk lévő kötelék erősebb, közelibb, mintsem gondolnánk” (Hanoiba vitte Petőfit - Könyvkultúra, 2024. szeptember 7).

Nem meglepő tehát, hogy komoly érdeklődés kísérte „Az európai vietnami népviselet Áo dài Örökség Klub” minapi bemutatkozó ünnepségét a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban. Ahol a hazai közönség mellett, szép számmal képviselték az anyaországot Európában élő vietnamiak (Szlovákiából, Csehországból, Belgiumból, Spanyolországból, Svájcból stb.) is.

Az Áo dài a vietnami kultúra, identitás, egyúttal a nőiesség lényegét testesíti meg. Ahogyan elhangzott: azt jelenti a vietnami embereknek, mint a kimonó a japánoknak. E ruhanemű évszázadok óta költőket, írókat, képzőművészeket, muzsikusokat ihlet meg, nem szólva a modern Vietnam elismert divatkreátorairól. 

Legyezőtánchoz kapcsolt festett üzenetek 

A Kőrösiben lenyűgöző, főképpen táncos produkciókat láthatott a nagyérdemű. A rizskalapos, Áo dài ruhacsodákban lejtő, Szlovákiából ideutazott hölgyek tánca alatt Délkelet-Ázsia romantikus tájai (Lan Ha Bay festői öble, Phú Yên tengervidéke, Dai Lanh Beach) tűntek fel a háttérben. Egy másik tánccsoport legyezőtánccal kedveskedett a publikumnak. Közben a mindenkori alkotó (az író, a filozófus) és az általa festett, jellegzetesen ázsiai képjelek, fogalomjelek tűntek elő. Kedves gesztus volt, mikor kis zászlókkal a kézben, világoskék ruhakölteményeikben vonultak át a pódiumon a hölgyek; népviseletükre a budapesti Parlament épületét festették…

Dr. Phan Bich Thien, Az európai vietnami népviselet Áo dài Örökség Klub elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: „ez a népviselet a szeretetet hivatott kifejezni. S nem csak Vietnam kivételességére hívja fel a figyelmet, hanem akár Európa vagy Magyarország szépségét is képes megmutatni, hirdetni.”

Thi Bich Thao Nguyen, Vietnam magyarországi nagykövete az ünnepi ceremónián azt is bejelentette, hogy 2025-ben már a budapesti Kossuth térre terveznek hasonlóan színpompás felvonulást. A két ország 1950. február 3-án létesített egymással diplomáciai kapcsolatot, tehát a 75. évforduló kitűnő apropó. (S ha már a kerek évfordulóknál tartunk: idén 40 éve jelentette meg az Európa Könyvkiadó Nguyen Du Kieu története című legendás művét, Tandori Dezső fordításában.)

Képek forrása