Phan Bich Thien két kontinens, két ország, két sokszínű, gazdag kultúra, két hitvilág szerelmese, hagyományok és újonnan születő értékek fáradhatatlan képviselője, aki közgazdászként, üzletasszonyi mivoltában a rációk, családanyai, költői, irodalmári, fordítói tevékenysége révén a puszta létezés fölötti dimenziók, képzetek, gondolatok embere. Hídszerep az övé. Közép-Európa zajában a Kelet csendjét és a Nyugat áramlását, a hagyományokat és a progressziót egyaránt képviseli. Nem követ divatokat, ám bárhol jár, legyen az egy kávézó az egyik pesti plázában, legyen az akár a Fried-kastély fogadóterme vagy a vietnámi nagykövetség, stílusos megjelenésével megüzeni: nincs olyan, hogy hétköznap. Mert felfogása szerint a mindennapok könnyen ünnepnappá alakulnak; feltéve, hogy észrevesszük a jót, ha nem csak a negatívumokra fókuszálunk. 

Kép forrása

„Végtelenül szerencsés vagyok!”

Látszólag egyszerű recept ez. De Phan Bich Thien maga is úgy látja: mi, magyarok ebben vagyunk talán a leggyöngébbek.

 – Fantasztikus tudású emberek élnek itt. A magyarok képességei számos területen kimagaslók, vegyük csak a tudományt, a sportot, a művészetet. Mégis az utcán, a mindennapokban gyakran érzékelem, milyen sok a lemondó tekintet, a bánkódó arc, mennyire áthatja a közgondolkodást a pesszimizmus. Nekem az ment talán a legnehezebben, hogy ezt elfogadjam. De közben meg végtelenül szerencsésnek is érzem magam. Mert két országban lehetek otthon! Vietnámban és Magyarországon, Hanoiban és Budapesten. A Duna mellett és a Mekong folyó partján. Illetve immár a Sió torkolatánál is, Tolna vármegyében. A közöttünk lévő kötelék erősebb, közelibb, mintsem gondolnánk – említi a zsúfolt Corvin Plaza félreeső kávézójában. Ahol jut idő a kávé ízlelésére, meg néhány, a borral kapcsolatos gondolat megvitatására is. Thien ugyanis borokat alkot Tolnában, Simontornyán. Sietve hozzáteszi: nem az övé az érdem, hanem a párja és a birtok összeszokott csapatáé. 

– De azért sokat tanultam a bor készítéséről. Bírálni, kóstolni már tudok. Azonban van még hová fejlődni…

Tudakolom, számol-e még Petőfivel, tervezi-e, hogy kedvenc magyar költőjétől bordalt vagy valamely a borhoz kapcsolódó verset lefordítson. Kedvcsinálóként A borozót idézem: „Gondüző borocska mellett / Vígan illan életem; / Gondüző borocska mellett, / Sors, hatalmad nevetem.” 

– Minden lehetséges – vágja rá, ám eltűnődik. – Sok most a munka. Sokat utazom a lányaimhoz az Egyesült Királyságba. Nincs időm jelenleg a műfordításra. De lesz még… – konstatálja örök optimistához méltón.

Kép forrása

Petőfi őszinte híve

A Hanoiban született, közgazdászként, műfordítóként, társadalmi aktivistaként is elismert dr. Phan Bich Thien a vietnámi költőóriás, Nguyen Du és Puskin költészetén nevelkedett. Később Petőfi költészete érintette meg. 

– Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terűletén. Egy kis világ maga – idézi fel azon sorokat, amelyeket elsőként vetett papírra, avagy: fordított magyarról vietnámi nyelvre. – Petőfi művészete világirodalmi jelentőségű, ezért is boldogság nekem, hogy Délkelet-Ázsiában hozzájárulhattam a megismertetéséhez – summázza, közben elégedetten kortyolva a kiadós lattéba.

Az útja Moszkván át vezetetett hazánkba. Már-már meseszerűen… Történt, hogy a nyolcvanas években egy vietnámi lány közgazdász-informatikusnak tanult az orosz fővárosban, ahol a keleti blokk és a hatalmas Szovjetunió megannyi nációját képviselő fiatal okult: észtek, bolgárok, oroszok, ukránok, azeriek, üzbégek, magyarok, lengyelek… Reményekkel, álmokkal „megpakolva” loholtak előadóteremből előadóterembe, tanulás-rohanás közben ismerkedve egy sajátos sorsú világvárossal, ismerkedve a távoli országokból érkezett diáktársakkal, kollégistákkal, leendő kollégákkal. Ahogy az lenni szokott, szerelmek is szövődtek a Moszkva folyó partján. László és Thien is a szovjet fővárosnak, a diákéveknek köszönheti a kapcsolatát. 

– Csak 1998-ban határoztuk el, hogy itt fogunk élni. Eldöntöttük azt is, hogy valami olyannal szeretnénk foglalkozni, ami túlél bennünket – meséli. 

A Fried család hajdani birtokára véletlenül bukkantak rá Simontornyán. Nem fogadta őket főúri pompa. A legtöbben problémahalmaznak látták volna a szebb napokat megélt kastélyt és környezetét a maga omladozó torzóival, leszakadás előtti állapotban tétovázó födémjeivel, burjánzó cserjéivel, de a Fried-család örökségét felvállaló új tulajdonosok korunk átlagbefektetőitől sokban különböztek. Nem pusztán hasznot hajtani érkeztek a közel négyezer lelket számláló kisvárosba, hanem visszaadni-visszaépíteni, újragondolni a múltat! 

Szó szerint és átvitt értelemben is építkezni. 

Kép forrása

A párbeszéd jegyében

És addig serénykedtek, mígnem a mélyszegénységgel küzdő Tamási járásban fellelhető városka kastélyát Magyarország legszebb szállodájának nyilvánították 2010-ben. 2018-ban a birtok festői pontjára, a Mózsé hegyre vietnámi buddhista szentélyt emeltek. Hosszú évek kitartó munkájával Thienék elérték, hogy Magyarország hivatalos vietnámi buddhista Dai Bi szentéllyel gazdagodjék. A Sió folyóra néző pagoda akár Hanoiban is helyet kaphatott volna a maga sárkányok díszítette kettős, hajlított tetőjével, a kaput őrző két szent szobrával, amelyek közül az egyik az erőt szimbolizálja, a másik a tudást. (A kegyhelytől tízpercnyi séta választja el a városka hírneves Petőfi-mellszobrát, amelyet Barcsay Jenő és Ferenczy Béni tanítványa, Kelemen Kristóf szobrászmester készített.)

Minden aprócska részlet tehát a Kelet és a Nyugat „házasítása”, a párbeszéd jegyében került a helyére. De a fordulatokban gazdag igaz mesének messze nincs még vége…

– Úgy érzem, lányaimnak, a következő nemzedéknek sikerült átadni azt a világszemléletet, amit képviselek, ami sohasem a különbözőségeket hangsúlyozza, hanem az azonosságokra mutat rá. Az idősebb lányom, Karolina a Londoni Bartlett Egyetem építészhallgatója, Viki biológusnak készül, Oxfordban. A büszkeségeim! Ezért is okozott nagy örömöt nekem, hogy Karolina (vietnámi neve: Mylan) diplomamunkáját a mi újbudai házunk, azon belül is a dolgozószobám inspirálta. Nálam a vietnámi oltárral szemben a pécsi Zsolnay-gyár kerámiái, porcelánjai sorakoznak. Ő pedig ebből kiindulva olyan épületet tervezett Londonban, ami a Kelet és a Nyugat jellegzetességeit szinte egybekapcsolja, szinkronba helyezi. 

(Részlet a szerző XXI. század, 21 női sors című új könyvéből.)