A világ legkülönlegesebb, leghíresebb és legnépszerűbb könyvfesztiváljait bemutató sorozatunk mostani részében az idén augusztus 31. és szeptember 1. között rendezett Helsinki Comics Festivalra hívjuk fel olvasóink figyelmét. Ez az esemény – miként a címe is mutatja – alapvetően a képregényekről szól, egy olyan műfaj legjobbjairól, melyek mára nemcsak gyerekeknek, de felnőtteknek is szólnak.

Nagy volt a nyüzség a fesztiválon 

kép forrása

Gyerekeknek, felnőtteknek

Bár a Helsinki Comics Festival a rendezők által kiadott promóciós anyagok szerint egy nemzetközi rendezvény, a meghívott képregényalkotók zöme Skandináviából érkezett. Neveket is írhatnék, de gyanítom, hogy csak a megszállott képregényfalók ismerik a felsoroltakat. Már ha... A Helsinki Comics Festival honlapján nekik külön rovatot szántak, és a skandináv képregényvilágot kevésbé ismerők számára alapvetően az alkotók portréfotója, ami legkönnyebben megfogható, mely képekből egy rendkívül színes világ tűnik ki, ahol az extravagancia és a puritanizmus egyaránt jellemző, ahogy ezt talán már megszokhattuk a művészek társadalmában. 

Talán már nem kell tisztázni, hogy a 60-as években világszere elterjedt és népszerűvé vált képregényműfaj, a vele együtt felnőtt generáció számára megmaradt fontos kulturális élménynek, így egy idő múlva, kábé talán a 70-es, 80-as években időszerűvé vált az immár felnőtt fogyasztók számára is tartalmakat készíteni. Így alakultak ki olyan képregényvilágok, melyekben a mozifilmekből addigra már ismerős nagy műfajtémák, a kriminalisztika, az erőszak, a szexualitás, a deviancia megjelenése rendszeressé, mi több, céltémává vált. 

Egy workshop főszereplője 

kép forrása

Minden képregény

A Helsinki Comics Festival ezzel együtt nagyban a gyerekek világára reflektáló képregényekre helyezte a hangsúlyt, így a két nap alatt több olyan programot is kínáltak a közönségnek, melyek elsősorában a gyereknek szánt képregényekről, illetve rajzfilmekről szóltak. Így mutatkozott be augusztus 31-én az EU Webtoons Competition, ami egy teljes EU-régiót lefedő webképregény-verseny, a Korkeajannitys nevű, Finnország második 1953 óta legrégebbi, folyamatosan kiadott képregénye intézménnyé, ami az első időkben fekete-fehér háborús karikatáiról vált híressé, a finn rajzfilmes világot felvonultató részleg, egy kezdő alkotóknak szánt képregényrajzoló verseny. Ugyanezen a napon tartották egy előadást a gyermek- és ifjúsági rajzfilmekkel foglalkozó skandináv és nemzetközi színtér kínálatáról, illetve a gyerekközönség számára ideiglenes tetoválást kaphattak a vállalkozó kedvű bátrak az általuk kiválasztott kedvenc képregény figurákkal. 

A nap egyik sztárja egy olyan masina volt, ami először portréfotót készített az alanyokról, majd a kiválasztott képregény stílusok alapján alakította át azokat karikatúrákká. A workshopok házigazdái gondoskodtak róla, hogy a hozzájuk betérő érdeklődő gyerekek és felnőttek megismerjék és elsajátíthassák a képregénykészítés alapvető fortélyait. Hasonló indíttatással tartották meg azt a vetélkedőt, ahol a képregények világának ismerői mérhették össze tudásukat. 

A második nap sem volt gyenge, ekkor új képregények bemutatásával illusztrálva tartottak előadást a rajzfilmek és a zene összefüggéseiről, illetve gyerekeket célzó popsztárokról volt szó egy másik expozéban. Egy harmadik előadásban a Netflixen futó népszerű rajzfilm szinkronhangjai váltak életnagyságúan a sorozat rajongói számára, de volt külön előadás szólt a digitális képregényművészet jelenéről, jövőéről, valamint a közönség megtekinthetett egy vetített képregény szériát az egyik különteremben. 

A Helsinki Comics Festival Zine Fest szekciójában az underground képregényekről szólt minden 

kép forrása

Punk gyökerek, alternatív képkockák

A fesztiválon ezeken túl természetesen kiállítások, dedikálások és számtalan gyerekjáték várta a kicsiket és a nagyokat is. A Zine Fest nevű szekcióban pedig az outsidereké volt a terep, ahol az underground képregények színes és izgalmas világa jelent meg. Ez utóbbi különleges művészvilágról így írnak: „Ez a típusú magazin egy nem kereskedelmi célú, saját kiadású, kis példányszámú kiadványt jelent, amely mögött általában egy személy vagy egy kisebb csoport áll. A kis magazinok tartalmazhatnak rajzfilmeket, szöveget, képeket, verseket vagy bármit. A bulvárlapok szubkultúrája a 70-es évek punkmozgalmában indult ki, és ma a (fan)zinek sokféle témában alkotó szerző által kínálnak ingyenes teret a különféle dolgok művészi kísérletezésére.” Ugyancsak figyelemre méltó volt a fesztiválon tartott kilenc különféle kiállítás, mely között szerepelt a Szerelem és más álmok, a Doodles and Daydreams című kiállítások, valamint a Dave McKean alkotó festői stílusú világát felvonultató tárlat, egy világvégéről álmodó mopsz fajta kutyus kalandjairól szóló kiállítás, a már említett EU Webtoons verseny csoportos kiállítása, illetve egy díjnyertes rajzfilmek képkockáit bemutató tárlat is.