Kabdebó Tamás (1934-2018) József Attila-díjas emigráns magyar költő, író és kultúrtörténész hagyatékával gazdagodott a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gyűjteménye. Az író könyvtárát, naplóit és kéziratait is tartalmazó, ötven dobozt megtöltő hagyatékot a szerző lánya, Kabdebó Lily adta át a múzeumnak szerdán Budapesten.

Kép forrása

Sokszínű, gazdag gyűjtemény
Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója az ünnepségen hangsúlyozta: Kabdebó Tamás hagyatékának hazahozatalával nagy adósságot törleszt a magyar kultúra az emigráns magyar irodalom felé. A PIM és a magyar irodalom hivatalos intézményeinek a feladata, hogy összegyűjtsék és újra elérhetővé tegyék az emigráció magyar irodalmának emlékeit – fűzte hozzá.
Kabdebó Tamás hagyatékát a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Ithaka pályázata keretében szerezte meg a PIM, hasonlóan többek között Rónai Pál műfordító hagyatékához vagy a Müncheni Magyar Intézet és a Buenos Aires-i Hungária Könyvbarátok Köre gazdag gyűjteményéhez – mondta el Bánki Zsolt István, a PIM főmuzeológusa. Felidézte: a múzeum már az 1970-es években elkezdte gyűjteni az emigrációban élő magyarság irodalmának, kultúrájának forrásait. Az évtizedek alatt sokszínű, gazdag gyűjtemény jött létre, amelynek része egyebek mellett letétként Márai Sándor hagyatéka is.

Kép forrása

Egy patrióta világpolgár
A hagyaték ünnepélyes fogadásán Kubassek János, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója arra mutatott rá, rendkívül sokoldalú ember volt Kabdebó Tamás, egyszerre író-költő, történész, műfordító, irodalomtörténész és nyelvész. Patrióta világpolgár volt. Életműve nem csupán magyar, hanem angol nyelvű művei révén a világirodalom mindenhol megbecsült része is.
Kabdebó Tamás 1934-ban született Budapesten. 1956-ban diákújságíróként részt vett a forradalomban, majd elhagyta Magyarországot. 1960-ban a walesi egyetemen történelemből, 1969-ben a londoni egyetemen könyvtártudományból szerzett diplomát. 1960-ban és 1961-ben a walesi egyetem könyvtárosa, 1969-től 1972-ig az University of Guyana (Georgetown) alapító könyvtárigazgatója, 1974 és 1982 között a Victoria University of Manchester könyvtárvezető-helyettese, 1983-tól az írországi Maynooth Egyetem könyvtárigazgatója, 2001-től a dublini University College előadója volt. 

Kép forrása

Könyvek és díjak
A költő, író és kultúrtörténész fő kutatási területe az összehasonlító irodalom, a 19. századi európai történelem, a Szent Péter-templom bibliográfiája és egyetemi olvasmánykutatás volt.
Több mint harminc magyar nyelvű könyvet írt. Főbb művei között tartják számon a Minden idők (1978); Az istenek (1983); az Árapály (1994); a Pezsdülés (1995); a Forrás (1998); a Rendes emberek szigete (2001); az Utazás a szívem körül (2002); a Milyen színű éjjel a tenger (2004); Tariménes utazásai (2006), a Giorgione nyomában (2009) és a Dunaúszó (2013) című köteteket. 
Munkásságát számos irodalmi és történelmi díjjal ismerték el. 1992-ben Pro Patria Hungarica-díjat, 1997-ben Füst Milán-nagydíjat, 1999-ben Nagy Imre-emlékplakettet és Arany János-díjat, 2001-ben József Attila-díjat, 2003-ban Petőfi-díjat, 2004-ben Pro Cultura Hungarica díjat, 2010-ben Salvatore Quasimodo-különdíjat, 2017-ben Magyarország Babérkoszorúja díjat kapott.