Alapos interjút adott az Origo.hu-nak a Petőfi Irodalmi Múzeum decemberben kinevezett, ideiglenes főigazgatója, Demeter Szilárd. Az új főigazgató korábban szerkesztőként dolgozott, prózaíróként pedig hat kötete jelent meg. 2008-2014 között Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő sajtófőnöke volt, később a Századvég Alapítvány kutató-elemzője. 2017 novemberétől idén júliusig a regionális napilapok mellékleteként megjelenő Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet főszerkesztője volt. Ez alkalommal irodalmi életünkkel kapcsolatos gondolatait osztotta meg az olvasókkal a kultúrpolitikai jelentőségű intézmény élére állított író. 

Kép forrása

A magyar irodalom nem megosztott
A magyar irodalom megosztottságával, politikai feszültségeivel kapcsolatban Demeter Szilárd úgy nyilatkozott: a magyar irodalom természete szerint elbírja a világnézet-különbségeket, tehát a magyar irodalom nem megosztott. Az irodalmi élet azonban valóban tükrözi a társadalmi sokféleséget, de hát, „unalmas is lenne, ha mindenki ugyanazt a nótát fújná” – mondta a megbízott vezető, majd hozzá tette: „Ez természetes állapot, és addig nincs is baj ezzel, amíg a magyar alkotóknak van legalább egy közös premisszájuk, mert csakis így lehet értelmes a vita. Ha ez hiányzik – és most a felszínes oda-vissza vádaskodásokra pillantva úgy tűnik –, akkor már csak a süketek párbeszédének lehetünk tanúi. Egyre hangosabban beszélnek el egymás mellett. Önmagában még ez is lehet érdekes vagy szórakoztató, csak éppen nem megy általa elébb a világ.”

Kép forrása

Saját ágenda
Természetesen a tavaly kirobbant kultúrharcos polémiáról is nyilatkozott. Köztudott, hogy Demeter elődjét, Phrőle Gergelyt éppen e vita következtében távolították el az intézmény éléről, az új igazgató azonban jelezte: másképp látja a küzdelmet, mint ahogy a sajtóban megjelenik. „Ha van ilyen, hogy kultúrharc, akkor a fókusza nem ott van, ahol az általános vélekedés szerint lenne.” A megjegyzést azzal egészítette ki, hogy „világéletemben saját ágenda szerint mentem előre, nem szorulok arra, hogy mások mondják meg, miről mit gondoljak, tehát lehetőleg ne kérjenek számon rajtam olyasmit, amit nem én mondtam, vagy írtam. Ha lesz bármiféle mondandóm, majd elmondom, eddig se fogtam vissza magam, ha a helyzet úgy kívánta. Nem mellesleg érdektelen, hogy személy szerint mit gondolok egyik vagy másik írói érdekcsoportosulásról, vagy úgy általában az írószervezetekről, vagy hogy mi a véleményem külön-külön a szerzőkről, a PIM vezetőjeként elsősorban a magyar kultúra, ezen belül a magyar irodalom, következésképpen az olvasók, illetve a magyar írók egészének érdekeire kell tekintettel lennem.”

Kép forrása

A magyar irodalom házának a kapuja
Az Origó kérdésére a témát azzal fejezte be, hogy igyekszik különbséget tenni az alkotók irodalmi életműve és politikai elkötelezettsége között. Ez utóbbira úgy általában nem is kíváncsi, de alkalmasint kultúrpolitikusnak is helye lehet a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Egy ismert alkotóval kapcsolatban azt mondta: „publicistaként, hogy is mondjam, nem egy Ady Endre, szóval nem látom okát annak, hogy ilyen minőségében meghívjam. Nem tudom, ír-e még verseket, de ha igen, és a versei elfogadható minőségűek, akkor viszont annak nem látom okát, hogy bárki magyar alkotó előtt bezárjam a magyar irodalom házának a kapuját.” Egy ismert ellenzéki politikai szereplőről pedig így nyilatkozott: „politikusként nem az a formátum, aki meghatározó módon alakítaná a magyar kultúra, ezen belül a magyar irodalom sorsát, szóval a főigazgatói íróasztal mögül nézve nem látszik a radarképernyőn.” Amiből persze az ellenkezője is következik, azaz, ha egy politikai szereplő kultúraformáló személyiséggé válik, Demeternek mindegy, melyik oldalon politizál.