Mély megrendüléssel értesülhettünk arról, hogy elhunyt a magyar irodalom egyik utolsó legendája, a klasszikus líra egyik kimagasló alakja, Kányádi Sándor. Az erdélyi író 1929. május 10-én született a Hargita megyei Nagygalambfalván, székely földműves családban, 1950 őszétől Kolozsváron élt, majd a rendszerváltást követően Hargitafürdőn és Budapesten dolgozott. 2018. június 20-án búcsúzott az élettől.

Kép forrása

Virágzik a cseresznyefa
Kányádi Sándor a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas költő, a Magyar Írószövetség Örökös Tagja volt. Alkotói pályája 1955-ben indult, akkor jelent meg első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa. 1951-52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője lett, s közben néhány hónapig az Utunk munkatársa is volt. Később szerkesztője lett a Dolgozó Nő című lapnak, talán legszeretettebb munkája a kolozsvári Napsugár című gyermeklap lehetett, amelynél nyugdíjazásáig dolgozott. 
Szerkesztői, újságírói munkái mellett egész életében az irodalmi alkotás elkötelezettje volt, versek, gyerekkönyvek sokaságát hagyta ránk. 
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adta ki, gyermekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audio hordozókon is folyamatosan megjelentek.
Természetesen szinte élete végéig aktívan vett részt azirodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége volt Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein.

Kép forrása

A szülőföld szeretetének parancsa
Az írószövetség búcsúztatója szerint „a mai magyar költészet talán utolsó apostola, egyik legnagyobb és legismertebb alakja volt, nemzedékek nőttek fel a versein. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója, akinek alaptémáihoz az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors ugyanúgy hozzátartozott, mint Európát és az emberiséget érintő globális veszélyek és gondok, valamint mindaz, amely mindnyájunkat összeköt. Hiszen tudta, egy dél-amerikai indián tüze semmiben sem különbözik a székely pásztorétól. A közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatta meg.”
Kányádi Sándor költészetének legfontosabb üzenete a szülőföld szeretetének parancsa – fogalmazott közleményében a Magyar Művészeti Akadémia, amely saját halottjának tekinti az elhunyt költőt, írót és műfordítót. A közlemény idézi Kányádi Sándor monográfusát, Pécsi Györgyit, aki szerint a költő számára a szülőföld nem elvont eszme volt, „hanem a mindennapok valóságából, az emlékekből, az átöröklött hagyományokból formálódott, földrajzilag is behatárolható területen megvalósuló táj-kultúra-ember egysége”.

Kép forrása

Emlékest Kányádi Sándor tiszteletére
Megható üzenettel és egy verssel búcsúzik az elhunyt Kányádi Sándortól Orbán Viktor miniszterelnök. A kormányfő azt írja Facebook-oldalán: „Elment a legnagyobb. Isten Veled, Sándor Bátyám!”
Kányádi Sándor a Budavári Önkormányzat díszpolgára is volt, tiszteletére az I. kerületi Fátyol parkban található Elek apó kútjánál gyertyagyújtást tartottak tegnap este. 
Ma este 18 órakor a Petőfi Irodalmi Múzeumban emlékestet tartanak Kányádi Sándor tiszteletére, amelyen részt vesz Prőhle Gergely, PIM-főigazgató, a Kaláka együttes, Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, Mezey Katalin, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője, Szabó T. Anna író, költő és barátai, pályatársai, tisztelői.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Kép forrása