Úgy tűnik, a náci tematika átjárja a modern francia irodalmat. A német nagyiparosoknak a náci Németországban betöltött szerepéről szóló regény, Eric Vuillard L'ordre du jour (Napirend) című műve kapta idén a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. A formai tehetséget elismerő Renaudot-díjat ugyancsak egy náci témájú könyv kapta: Olivier Guez La disparition de Josef Mengele (Josef Mengele eltűnése) című regénye. 

Kép forrása

Siker a harmadik körben
Goncourt-díj válogatása során az utolsó körbe bekerült négy szerző közül a negyvenkilenc éves, Lyonban született Eric Vuillard nagy meglepetésnek számított, miután a regénye nem az őszi irodalmi szezonkezdésre, hanem már tavasszal megjelent. Az Actes Sud kiadó gondozásában közönség elé került, alig százhatvan oldalas szöveg Hitler hatalomra jutásától az Anschluss kulisszatitkain keresztül mutatja be, hogyan támogatta a német nagyipar a náci háborús gépezetet.
A L'Ordre du jour a harmadik szavazási körben került ki győztesen, a tíz zsűritag közül hatan szavaztak rá Veronique Olmi Bakhita című művével szemben, amely négy voksot kapott.
Miután a kötetet az a kiadó jelentette meg, amelynek májusi kinevezéséig Francoise Nyssen jelenlegi kulturális miniszter volt az igazgatója, elemzők szerint elképzelhetetlennek tűnt, hogy Eric Vuillard legyen a díjazott. A zsűri azonban minden várakozással szemben ezt az egyszerű, ugyanakkor nagy erejű, rövid szöveget ítélte a legjobbnak. Indoklása szerint Eric Vuillard egyedi módon mutatja be a nagybetűs történelmet és a jól ismert eseményeknek teljesen újszerű és lebilincselő olvasatát adja.
„Az igazság mint a por szóródik szét” – írta művéről Eric Vuillard, aki kizárólag megtörtént eseményeket fűzött egybe, hogy rávilágítson arra, hogyan is történhetett meg a XX. századi európai történelem egyik legnagyobb tragédiája. Szerinte a történelmi olvasat mindig a jelenre tekintés egyik sajátos formája.

Kép forrása

Nyitány Berlinben
Az inkák birodalmának bukása (Conquistadors, 2009), a gyarmatosítás (Congo, 2012), majd a francia forradalom történései (14 Juillet, 2016) után a szerző a nácizmus térnyerésének mechanizmusát vizsgálta, mégpedig az apró részletek elemzésével.
A szerző módszere minden kötetben ugyanaz: egy nagyon ismert és a történészek által alaposan elemzett történelmi eseményt helyez a műve középpontjába, s annak egyszerre mutatja meg a tragikus és a groteszk oldalát, kihangsúlyozva azokat a korabeli eseményeket, amelyek az adott pillanatot történelmivé tették.
A L'Orde du jour 1933. február 20-án kezdődik Berlinben, amikor Herman Göring és az egy hónapja kancellár Adolf Hitler fogadják a huszonnégy legjelentősebb német vállalat vezetőjét, köztük Gustav Kruppot, Wilhelm von Opelt, vagy a Siemens igazgatóit, akiktől a nácik a választási kampányuk támogatását kérték, és akik azt meg is tették.
A szerző arra emlékeztet, hogy ezeknek a vállalatoknak semmi panaszuk nem lehetetett a nácizmus és a háború hatásai miatt, ugyanakkor hosszú ideig késlekedtek a nácizmus általuk is kizsákmányolt áldozatainak kártérítésekor.   
„Ha a nácik győznek a választásokon, azok az évtized, sőt az évszázad utolsó választásai lesznek”– mondja a találkozón Göring nevetve a vállalatvezetőknek.
Eric Vuillard arra hívja fel a figyelmet a szövegben, hogy jóllehet a nácizmus összeomlott, a rezsimet támogató összes nagyvállalat, a BASF, a Bayer, az Agfa, az Opel, az IG Farben, a Siemens, az Allianz, a Telefunken mind itt van velünk: „Mindegyik túléli a rezsimet és finanszírozza a jövőben a pártokat a saját igényeik függvényében. Ma is tőlük függnek a mindennapjaink. Ők ápolnak, öltöztetnek minket, világítanak nekünk. Ezek a nevek ma is léteznek. A vagyonuk hatalmas”.  

Kép forrása

Csekély pénzdíj 
A Goncourt-díj jelképes pénzjutalommal – csupán tíz euróval – jár, ám marketinghatása jelentős: a díjazott könyvet a francia olvasók legalább négyszázezer példányban szokták megvásárolni, de volt olyan alkotás is, amely egymillió példányos kiadást ért meg.  
A másik legjelentősebb francia irodalmi elismerést, a főként formai újításokért adományozott Renaudot-díjat a zsűri Olivier Gueznek ítélte La disparition de Josef Mengele (Josef Mengele eltűnése) című regényéért. A mű az auschwitzi haláltábor kegyetlen orvosának utolsó éveiről szól Brazíliában. 

A gázkamrák tövében az ikerpárokon folytatott kísérletezéseiről elhíresült náci orvost a negyvenhárom éves szerző egyszerűen „mocskos embernek” nevezi, mert „szó sincs arról, hogy metaforaként” kezelné.

A könyv megjelenését három évi kutatás, majd írás előzte meg, mégpedig Brazíliában, ahol az író megtalálta azt a tanyát, ahol Mengele haláláig és ahol eltemették.
„Nem volt könnyű együtt élni Mengelével. De egyszer muszáj volt belépni a ringbe és szembeszállni vele” – fogalmazott a szerző.