A lemondott Keresztury Tibor utódjáról a közelmúltban döntött a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. A szervezet taggyűlése újra egy népszerű írót, a József Attila-díjas, forgatókönyvíró, szerkesztő, egyetemi tanárt Péterfy Gergelyt ültette az igazgatói székbe. 
Péterfy mindjárt nyilatkozott is Librariusnak összefoglalva elképzeléseit. 

Ők és mi
Egyebek mellett szó szerint idézte az egyik legfontosabbnak gondolt passzust igazgatói programjából, emígyen: „arra fogok törekedni, hogy hathatósan képviseljem a könyves szakma érdekeit, a rendezvényeket, fesztiválokat új ötletekkel gazdagítsam, új támogatókat, szponzorokat szerezzek a MKKE működésének megkönnyítésére, folyamatos kapcsolatot tartsak a kultúrpolitika, az üzleti élet és a könyves világ szereplőivel, a hazai könyvszakma külföldi szerepléseit még eredményesebbé, átütőbbé tegyem, és hogy egyeztessek és békét szerezzek a különféle érdekütközések, konfliktusok esetén.”
Hogy mennyire lesz sikeres a kultúrpolitika szereplőivel való együttműködés, vagy ebben a tekintetben az egyeztető és béketeremtő szándék, arról mindjárt képet is kaphatunk, amikor a beszélgetőpartnere, Podmaniczky Szilárd így kérdezi: „A mai magyar kultúrpolitika vadítóan torzítja a művészeti életet, pénzt pumpál a Művészeti Akadémiába, és azokba a szervezetekbe, amelyek számára szimpatikusak és hűségesek. Ennek a könyvkiadásban is érezhető hatásai vannak. Lehet erről új párbeszédet nyitni a kultúrpolitikával, vagy más irányokat kell keresni?”
Péterfy, ahelyett, hogy visszautasítaná az sikítóan ellenzéki elköteleződésű kérdést, így válaszol a felvetésre: „A rendszer lényegéből fakad a társadalom erőszakos kettéosztása „Ők”-re és „Mi”-re. A rendszer alapja az ellenségkép-gyártás. A kollaboráns művészeti szervezetek lubickolnak a pénzben, a többieknek éhkopp. Mivel ez a struktúra a rendszer alapja, csak a rendszerrel együtt lehet megváltoztatni. Mindazonáltal persze folyamatosan párbeszédet kell kezdeményezni és folyamatosan fel kell hívni a figyelmet a tarthatatlan igazságtalanságokra.”

Kollaboránsok
Ízlelgessük egy percig ezt a szót: „kollaboráns”! Mintha Magyarországot nem demokratikusan megválasztott, példátlan felhatalmazással bíró kormány irányítaná, hanem valami idegen hatalom… 
Persze a „kollaboráns” szervezetekről beszélő Péterfy már megtette az első lépést a párbeszéd irányába. A minap, a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megnyitóján, reagálva a díszvendég, Orhan Pamuk rendkívül sértő beszédére, efféle hülyeségeket mondott „…mi itt pontosan értjük, mi a hátborzongató abban, hogy a Törökország megismertetéséért és megértetéséért legtöbbet tevő írót idegen ügynöknek, hazaárulónak becsmérli Erdogan autokráciája. Pontosan értjük, hisz mi, magyar írók ugyanezt kapjuk a hisztérikus nacionalistáktól, akik kormányzati felhatalmazással ugyanolyan erővel rángatják lefelé hazánkat a tudatlanság és a barbárság poklába, ahogy azt Erdogan hívei teszik Törökországban…”
Megdöbbentő. 

Halott ötletek
Ám még ennél is elképesztőbb dolgok vannak ebben a történetben. Azzal, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése egy ellenzéki elkötelezettségű közéleti szereplőt választott a szervezet élére, a szakmai szövetséget politikai szervezetté változtatta. Felvetései, elképzelései ezentúl ezen a szűrőn keresztül fognak a kormányzat, a kultúrpolitika döntéshozói elé kerülni. 
Mégis, az említett interjúban hosszan sorolja Péterfy a MKKE ötleteit, javaslatait, felvetéseit, – a kiadók is fogadhassanak be TAO pénzeket, a kiadókat terhelő iparűzési adót vezessék ki a rendszerből, emeljék meg az NKA támogatási keret emelését, a pedagógusok évi 100 ezer forintért vásárolhassanak könyveket –, amelyekhez mindhez a kormány együttműködése, döntése, jóindulata kell. 
Úgy látszik, a könyvesek nem értik: bármilyen felvetése legyen ennek a szövetségnek, azt a kormánypártok úgy fogják értékelni, mint az ellenzék felvetéseit, bármilyen sikerei legyenek, azok az ellenzék sikereinek fognak tűnni. Éppen ezért a kormánypárt – különösen most, alig egy évvel a választások előtt – sajnos abban lett érdekeltté, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése kudarcot kudarcra halmozzon. 
Szerintem ez nem lesz jó a könyves szakmának.