A magyar könyves szövetségben hónapok, de inkább évek óta szakadoznak a szálak, s meglehet, a széthullás felé halad a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. A közelmúlt fejleményei arra mutatnak, hogy engesztelhetetlen viszály dúl a könyvszakmai szereplők között, s bár a valóságos gondokat kevesen mondják ki, az elszórt utalásokból arra lehet következtetni, hogy a feszültségek mögött strukturális problémák rejlenek. Úgy tűnik, nem működőképes a kiadókat és terjesztőket tömörítő szervezet. A kereskedők és a könyvkiadók érdekei egyre élesebben fordulnak szembe egymással.

A Libri, a Helikon és a Park levele
Néhány napja bombaként robbantotta a hírt a VS.hu, hogy a Libri-Shopline kiadói, azaz a Libri, a Helikon és a Park kilépett a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesüléséből. Ugyanakkor a Libri-Shopline, mint terjesztő tagja maradt a szervezetnek.
A kilépők ezt írták a szövetségnek:
Tisztelt Zentai Péter László Igazgató Úr, tisztelt MKKE Elnökség, tisztelt Tagtársak!
A Libri-Shopline Csoport könyvkiadótagcégeinek (Helikon Kiadó Kft., Libri Könyvkiadó Kft., Park Könyvkiadó Kft.) vezetői döntést hoztak, melynek értelmében ezúton tájékoztatjuk önöket az Egyesülésből való kilépési szándékunkról.
Az MKKE tavaszi taggyűlésén már jeleztük: nem látjuk értelmét hosszabb távon a tagságunknak, amennyiben a vezetőség nem tartja szükségesnek, hogy érdemben változtasson a szervezet struktúráján, döntéshozatalainak előkészítésén, kommunikációján, valamint az elnökség összetételén.
Úgy gondoljuk, jelen gazdasági környezetben, az aktuális piaci történések közepette bizonyos modellek hatékonyságukat vesztették.
Továbbra sem látjuk jelét, hogy jelentős változások elindítása a jelenlegi vezetés szándékában állna – sem annak, hogy ha állna is, ezek előkészítése során a mi szakmai tapasztalatainkból és piaci szemléletünkből fakadó javaslatainkat komolyabban fontolóra kívánják venni.
Épp ezek miatt mi sem érezzük, hogy jelenleg lényegi hasznunkat veszi az Egyesülés – ugyanakkor természetesen nagyra becsüljük minden jelenlegi és jövőbeni tagcég, minden kolléga szakmai munkáját, és őszintén bízunk abban, hogy a nagy hagyományú Egyesülés képes lesz idővel egyre eredményesebben képviselni a tagok, rajtuk keresztül pedig a könyves szakma alapvető érdekeit.
Kereskedő anyavállalatunk továbbra is az Egyesülés kötelékében marad. Rajta keresztül tudni fogunk minden olyan, számunkra üdvözölendő változásról, melyek hatására a jövőben esetleg megfontoljuk tagságunk újbóli kérelmezését.
Levelünket postai úton is megküldjük, kérjük továbbá, hogy ezt az e-mailt Igazgató Úr szíveskedjen elküldeni az MKKE tagcégei vezetőinek.
Megértésüket köszönve,
tisztelettel
Halmos Ádám és Sárközy Bence
ügyvezető igazgatók
Libri Könyvkiadó Kft.
Szász Zsolt
ügyvezető igazgató
Helikon Kiadó Kft.
Rochlitz András
ügyvezető igazgató
Park Könyvkiadó Kft.

Kocsis András válaszlevele
A könyvkiadók és könyvterjesztők szervezetének elnöksége alighanem gyors válságelemzés után úgy döntött, hogy ideje valamit megvalósítani a kibővített elnökségi ülés júliusban hozott határozatai közül, s bejelentette, hogy hamarosan benyújtja az Emberi Erőforrások Minisztériumának a könyvek árkötöttségéről szóló törvényjavaslatát. Zentai Péter László igazgató azt is elmondta, hogy a szervezet nyolc évvel ezelőtt már előállt egy kötött árakról szóló törvényjavaslattal, amelyet azonban akkor nem tudtak megvalósítani. Mindenesetre az aktualizált dokumentációt a szervezet a közeljövőben ismét eljuttathatja a tárcához.
A kezdeményezés lényege az, hogy bizonyos ideig a kiadó engedélye nélkül a terjesztő nem változtathatja meg, nem csökkentheti egy-egy könyv árát, azaz nem helyezheti a terjesztői, kereskedelmi szempontokat a kiadói, megtérülési szempontok fölé. S, hogy a könyves szövetség a júliusban elfogadott határozatok közül éppen ezt vette elő, világosan mutatja, miféle belső érdekellentétek feszítik a szervezetet.
Természetesen a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke, Kocsis András válaszlevélben is felelt a Libri-Shopline Csoport kilépésére, ám a levél nem sok újdonságot mond, azon kívül, hogy sajnálja a távozók döntését.
Íme:
Tisztelt Tagtársak! Kedves Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt években mértéktartóan és empátiával fogalmaztam meg véleményemet az Egyesülés tagjaival kapcsolatosan, mivel a közös érdekképviselet ezt kívánta meg. Most azonban kénytelen vagyok megosztani Veletek megdöbbenésemet és csalódottságomat a Libri Kiadói Csoport kilépési szándékát megfogalmazó levéllel kapcsolatosan.
Az elmúlt öt-hat évben kialakult helyzet – egy dinamikusan fejlődő időszak után – rendkívül sok feszültséget halmozott fel szakmánkban. A külső tényezők kedvezőtlen alakulására, a romló körülményekre nem a szakmai szolidaritás erősítésével reagáltunk, hanem fokozódó széttartással, egymás érdekeit figyelembe nem vevő lépésekkel. Eközben magunkra maradtunk. Elveszítettük a piaci alapon működő tankönyvkiadást, csökkentek a szakmai programok mögött álló állami támogatások, gyakorlatilag a nullára csökkent a külső szponzori és megrendelői aktivitás.
Ebben a zaklatott környezetben elindult egy gazdasági, koncentrációs folyamat, amelynek következtében az erősek erősebbé, a sérülékeny kiadók és kereskedők gyengébbé váltak. Ez részben, de csak részben, természetes piaci fejlemény.
A Pécsi Direkt Kft. megroppanása súlyosan érinti a könyvszakma szereplőit, és hónapok óta mindenkit az foglalkoztat, hogy a Könyvbazár Kft. tudja-e tartani a nagyon sok vitával és indulattal megfogalmazott szerződéseket. Az Egyesülés elnöksége folyamatosan egyeztetett és próbálta/próbálja moderálni a kiadók és a Pécsi Direkt, illetve a Könyvbazár viszonyát. Minthogy nem kamaraként működünk, jogi státuszunk nem teszi lehetővé a közvetlen „beavatkozást”, így a belső diskurzus, a termékeny vita, egymás segítése és megértése különösen nélkülözhetetlen!
A több mint 110 tagot számláló Egyesülés sikeres működése nemcsak az Elnökség felelőssége, hanem a tagoké is. Hogyan lehet számon kérni bizonyos dolgokat, ha a „számon kérő” nem kíván részt venni aktívan az Egyesülés munkájában?! Az elmúlt időszakban több alkalmat, fórumot biztosítottunk arra, hogy megfogalmazzuk közös teendőinket. A levél aláíróitól, sajnos, egyetlen sor írásban megfogalmazott vélemény sem érkezett –  az általános „néhány dolgot másképpen kellene csinálni” megjegyzésen túl. Tehetséges, jó szakemberek távolmaradása az Egyesülés munkájából érezhetően hiányozni fog.
A levél néhány megfogalmazására szeretnék reagálni.
A szervezet struktúrájára vonatkozó megjegyzést nehéz értelmezni. 2013. május 23-án fogadta el a taggyűlés a szakmai konszenzussal megfogalmazott új Társasági Szerződést és az új Szervezeti és Működési Szabályzatot. A szavazáson mind a három, most kilépési szándékát bejelentő kiadó képviseltette magát. A jegyzőkönyv szerint valamennyi dokumentumot a jelenlévő tagok egyhangúlag, ellenszavazat nélkül fogadták el.
Az elnökség „önnön összetételének megváltoztatására” felszólító megfogalmazás nehezen dekódolható. Az elnökségi tagokat a taggyűlés választja meg, vagyis nem az elnökség dönt saját összetételéről!
A döntések előkészítésében való részvétel többek között azt is jelenti, hogy a kiküldött információs, javaslatkérő anyagokra érdemes reagálni. Ez bizony csak igen ritkán történt meg az elmúlt időkben.
Ez év júliusában kibővített elnökségi ülést tartottunk, és a Libri csoport képviselői is megtisztelték jelenlétükkel összejövetelünket. Több órás elemzés, a tervek megvitatása után közösen döntöttünk több szakmai programról, amelyeket az MKKE elnökségi tagjai, valamint kollégáink együtt dolgoznának ki és képviselnének a szükséges fórumokon:
1. az árkötöttség-törvény parlamenti jóváhagyása;
2. a Márai-program folytatása, illetve az erre fordított összeg mértékének jelentős emelése;
3. 2015-ben vagy 2016-ban a Supka Géza Alapítvánnyal, valamint az írószervezetekkel közösen szervezendő Magyar Irodalom Éve;
4. könyvvásárlási adókedvezmény a pedagógusoknak;
5. a Széchenyi Pihenőkártya felhasználhatóságának kibővítése a könyvek megvásárlásához;
6. az MKKE honlapjának korszerűsítése, megújítása.
Azt gondolom, hogy a felsorolt programok az Egyesülés minden tagja számára nyilvánvalóan közös érdekeket és célokat szolgálnak. Megvalósításukhoz és a belső feszültségek oldásához mindenki akaratára, érveire, javaslataira és együttműködésére szükségünk van.
Szakmánk érdekcsoportokra való tagolása rendkívül negatív folyamat és együttes ellehetetlenüléshez vezet.
Nagyon sajnálom, hogy a kilépési szándékukat bejelentő kiadók nem lesznek közöttünk, és nem próbálnak velünk együtt tenni a jövőre 220 éves szervezett magyar könyvszakmáért. Bízom benne, hogy az aláíró kiadók a jövőben is kiváló szakmai partnereink lesznek, és több empátiával, megértéssel viseltetnek a szakma többi szereplői iránt.
Kocsis András Sándor
elnök
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése

Széthullás és megújulás

A Vs.hu pár nappal ezelőtt úgy értesült, hogy a  Libri-Shopline Csoport távozását eldöntő utolsó csepp az volt, hogy az idei Frankfurti Könyvvásáron Matias borok kóstolására küldött ki meghívót az könyves szövetség. A Libri Könyvkiadó Kft. ügyvezetői, Halmos Ádám és Sárközy Bence mindezt ugyan cáfolta a Magyar Nemzet Online-nak, de nem lehet elmenni szó nélkül a felvetés mellett. A Matias borok névadója ugyanis nem más, mint Matyi Dezső, az Alexandra könyvterjesztő hálózat tulajdonosa, akinek több milliárdos tartozása van a könyvszakma felé. És, hogy mindez hogyan kapcsolódik össze, arról egészen pontosan fogalmazott a Typotex Kiadó vezetője, amikor

lapunkon keresztül tájékoztatta a szakmai közvéleményt, hogy elhagyja a könyves szövetséget. Votisky Zsuzsa szerint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése „nem képviseli a kiadók érdekeit”. Az ügyvezető asszony szerint: „Az egyesület a könyvkiadók és könyvterjesztők közös szerveződése. Elvileg. Gyakorlatilag azonban egy olyan társaság, amelyben a terjesztők szempontjai hangsúlyosan jelennek meg…  A kiadó jelentős kockázatot vállal, amikor megjelentet egy-egy kötetet. Ebből a kockázatból semmit nem vállal a terjesztő magára, hiszen bizományban vannak nála a könyvek. Sőt! Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a terjesztők tevékenysége, konkrétan a Pécsi Direkt-Könyvbazár még növeli is a kiadói kockázatot.”

S mindez azért érdekes, amikor a könyves szövetség diszfunkcionális működéséről beszélünk, mert

„Miután a tagdíjat a forgalom alapján fizetik a tagok, természetüknél fogva nagyobb a befizetésük a könyvterjesztőknek, mint a kiadóknak. Ezért az egyesülés vezetőinek a terjesztőkkel való jó kapcsolat sokkal fontosabbak, mint a kiadókkal” – fogalmazott Votisky Zsuzsa az első kilépők egyike.
Szabó Tibor Benjámin író, könyvszakmai újságíró már áprilisban közzétette L. Simon Lászlóhoz írott nyílt levelét, amelyben a könyvkiadás és könyvkereskedelem végromlásának megállítását kérte az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnökétől. A levélből kibomló problématérkép – számos egyéb, kisebb jelentőségű nehézség mellett – elsősorban arra mutat rá, hogy a kiadók és a terjesztők érdekellentéteinek megoldására sem fóruma, sem lehetősége nincs a könyvszakmának.
A mind kevésbé hatékony szervezetet pedig egyre több kiadó hagyja el. Az eddig említetteken kívül kilépett már a szövetségből a Publio Kiadó, a Gabbiano Print Kft., és azt is tudni lehet, hogy számos könyvkiadó vezetőjének fiókjában már ott van a kilépést bejelentő nyilatkozat, igaz, a pecsét, a dátum és az aláírás még nem került rá a dokumentumra.

Az újabb és újabb kiadók távozása és esetleges alternatív szervezeteinek létrehozása az egész könyvszakmának új irányt szabhatna. Jelenleg sokan úgy vélik, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése azzal, hogy egy akolba tereli a kereskedőket és a kiadókat, s mint egységes szervezet, kizárólagos partnere az államnak, gyakorlatilag lehetetlenné teszi az alternatív szerveződések létrehozását. Így a könyvszakma egyes szereplői, vagy csoportjai nem, hogy érvényesíteni, de artikulálni képtelenek speciális érdekeiket. S természetesen arra is képtelenek, hogy választ találjanak mindazokra a kihívásokra, amik a piaci problémákon túl találhatók. Például megfeleljenek a jelen technikai kihívásaira, a gyorsnyomdák, vagy az e-könyvek megjelenésére, nem utolsó sorban tegyenek, vagy legalább gondoljanak valamit arról, hogyan kellene viszonyulnia a könyvszakmának az olvasáskultúra, az olvasási szokások átalakulásához…