Az Alexandra könyvkereskedelmi hálózat hosszas agóniájával már lapunk is foglalkozott. Az időről időre felbukkanó új fejleményekről azonban érdemes rendre beszámolni, mert az ország legnagyobb könyvkereskedelmi hálózatának sorsa az egész könyvpiacra hatással lehet. A felhalmozott adósság ugyanis, amellyel az Alexandra a kiadóknak tartozik, akkora tőke, amelynek hiánya, vagy jelenléte döntően befolyásolhatja a hazai könyvpiacot.

Feljelentés és végrehajtás
Néhány nappal ezelőtt a sajtó arról számolt be, hogy a Minerva Kiadó vezetője, elunva az alkudozást pert kezdeményezett az Alexandra mögött álló Pécsi Direkt Kft. ellen. A peresítés oka az volt, hogy a korábban már elismert követelésről egy levélben a Pécsi Direkt Kft. ügyvédje azt írta, hogy nem is létezik. Dési Péter, a Minervát működtető Intermédia 90 Kft. vezetőjének elmondása szerint az eljárást azt követően indította meg a társaság, hogy Matyiék minden partnerüknek kiküldték azt a levelet, amelyben a Pécsi Direkt adósságát a Könyvbazár Kft. vállalta át azzal, hogy a bizományosi szerződéseket is utóbbi céggel kötik meg a Pécsi Direkt helyett.
A követelés peresítése mellett – a mindössze százezres nagyságrendű tartozás ügyében az első tárgyalás október elején lesz – Dési büntetőfeljelentést is tesz, mert úgy véli, a Pécsi Direkt a bizományosi szerződésekből befolyó összegeket működési kiadásokra fordította, vagyis szerinte sikkasztott. Ez az összeg a bizományosi díj levonását követően a megbízóké, azaz a kiadóké, így azt nem költhette volna el a társaság. Az elköltött pénzekkel a Pécsi Direkt azonban nem tud elszámolni.
Persze nem csupán a Minerva indított pert, hogy pénzéhez jusson. Korábban az ArtisJus és a védelemmel foglalkozó IntelliAlarm Zrt. is végrehajtást kezdeményezett a Pécsi Direkt ellen. A legnagyobb csapás azonban az OTP húzása lehetett, amely április 15-én kért végrehajtást a Matyi-birodalom ellen, s egyúttal a már megítélt – milliárdos nagyságrendű – hitel lehetőségét is megvonta a cégtől. Egy hónapra rá le is foglalták Matyi Dezső tulajdoni részét a Pécsi Direktben.
A könyves nagyvállalkozó válasza az volt, hogy gyökeresen átalakította céghálózatát. A nagykereskedelmi tevékenységet a Könyvbazár, a kiskereskedelmit pedig a Rainbow Üzletlánc Kft. végzi ezentúl, Matyi Dezsőnek azonban egyik társaságban sincs tulajdoni része, helyette felesége és két lánya érdekeltek ezekben. Ilyen körülmények között nagy kérdés, miféle végrehajtás, miféle érdekérvényesítés lehetséges a kiürített, bevételtermelő képességüktől megfosztott cégekkel szemben.

Összefogás és széthullás
A Minerva Kiadó vezetője a hatékonyabb kiadói érdekképviselet végett megpróbál összefogni azokkal a kiadókkal, amelyeknek komolyabb összeggel tartozik a Pécsi Direkt. Csakhogy ez az összefogás rendkívül nehéznek tűnik.
Egyfelől a kiadók a tartozás miatt nehéz helyzetben vannak. A Pécsi Direkt ugyanis úgy ajánlotta föl a kérdés megoldását, hogy igencsak leszűkítette a kiadók mozgásterét. A Pécsi Direkt adósságait csak abban az esetben vállalja át Matyi Dezső új cége, a Könyvbazár Kft., ha a kiadó hajlandó a beszerzési szerződést kötni az új kereskedéssel. Vagyis a kiadó az adósság törlesztésére csak akkor számíthat, ha a továbbra is beszállít a jogutódnak. A pereskedés eleve kizárja a megállapodást. Azaz a hitelező kiadók többsége attól tart, hogy elveszti pénzét. Ráadásul Matyi Dezső cégeit sok kiadó kimondottan kellemes partnereknek tekinti.
A pertársaság létrehozását másfelől az nehezíti, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének vezetői láthatóan nem szeretnének segíteni abban, hogy a kiadók megszorongassák az adóst. Az egyesület nem járult hozzá, hogy egy körlevélben tájékoztassa a szervezet közel kétszáz tagját a Minerva Kiadó a terveiről. Zentai Péter, az egyesület elnöke ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: nem szabad elfelejteni, hogy a Pécsi Direkt is az egyesülés tagja… Ha a tagok összeállnának és közösen felkérnék az egyesülést, hogy tegyen lépéseket, adjon ki körlevelet, akkor más lenne a helyzet, a szervezet azonban a tagok helyett és azok előzetes hozzájárulása nélkül önállóan nem hozhat döntéseket…
Ami persze fából vaskarika, hiszen a tagok efféle közös megmozdulását éppen az egyesületnek kellene szerveznie. Az egyesülés passzivitása mögött inkább az a megfontolás húzódhat meg, hogy a Matyi-birodalom összeomlása az egész könyvszakma átrendeződését eredményezné, egyebek mellett a kiadókat és terjesztőket egyaránt tömörítő szerveződés felbomlásának lehetőségét is magában hordozza. Ebbe az irányba pedig nyilván nem akarnak elmozdulni a társaság vezetői, hiszen már így is felbomlóban van a sok kiadó által természetellenesnek és értelmetlennek tartott szervezet.

A titokzatos ellenfél
A legújabb fejlemény az ügyben Matyi Dezső nyilatkozata, amelyet a Figyelő legutóbbi számában láthattunk. A lap nyilatkozatot kért a támadott nagyvállalkozótól, aki meglehetősen zaklatott hangvételű levélben válaszolt. A Cink publicistája szerint: „Ritka dolog, hogy egy nyomtatott gazdasági magazinban egy valóságsó kiborulós jelenetével egyenértékű írás jelenjen meg.”
Matyi Dezső egyébként valóban érezhető felháborodással közli a maga álláspontját.
„A Pécsi Direkt Kft. nem fizetésképtelen! Jól jelzi ezt az a folyamat, hogy valójában fizeti számláit és beszállítóit! A cég ellen 2013 végén indult koncentrált támadás, amely a birtokolt piaci szegmens és brandek megszerzésére irányult! Ez a piaci szegmens meghaladja az 50 százalékot, ez pedig komoly érték. A Pécsi Direkt Kft.-t támadó kis beszállítók (!!!) egy olyan kör befolyása alatt állnak, amelynek célja egy újabb kizárólagos magyar tulajdonban álló, jelentős foglalkoztatási kapacitással rendelkező cég megszerzése és elvéreztetése érdekeik oltárán!”
Nem egészen világos azonban, hogy Matyi milyen körre gondol a levélben, s a későbbiekben sem derül ki, hogy vajon a nemzetközi könyvmaffia összeesküvésének áldozata az – egyébként immár egy az Egyesült Államokban bejegyzett cég által birtokolt – könyv-birodalom, vagy valamilyen hazai erőcsoport az ellenfél. A kétértelműség csak fokozódik a továbbiakban: „Ha le tudjuk győzni azokat a belső és külső tényezőket, amelyek folyamatosan támadják Magyarországot és annak Magyar vállalkozói rétegét!”
Hogy akkor mi történik, az sem az előző mondatból, sem a következőből nem derül ki, de bizonyára olyasvalamire gondol a szerző, hogy a győzelem esetén folytathatja kultúrmisszióját, amelyet kicsivel korábban így foglal össze: „Cégünk célja a megalapításától kezdve a Magyar Kultúra új alapokon történő megmentése és támogatása a minket elözönlő silányság és idegen értékek majmolásával szemben!”
Bár érdemes elgondolkozni azon, mennyiben támasztja alá a romantikus kulturális küldetésről mondottak hitelességét az Alexandra által kiadott és forgalmazott portfolió, e cikkben ezt a kérdést nem kell kinyitnunk.
Talán még annyit érdemes hozzá tenni a könyvpiac átrendeződésével kapcsolatban kibontakozó folyamatokhoz, hogy néhány héttel ezelőtt L. Simon László a miniszterelnökség kultúráért felelős államtitkára leszögezte, hogy a kormányzatnak nem érdeke a Matyi-birodalom összeomlása, ám ettől függetlenül talán érdemes lehet elgondolkozni egy állami könyvterjesztő hálózat létrehozásán…