Nyugat-Európában, Észak- vagy Dél Amerikában igazi misszió magyar nyelvű újságot kiadni. Hiszen miközben az újabb és újabb hullámokban érkező magyar emigránsok a beilleszkedés lehetőségeit keresik, az anyanyelvi közösségek, kiadványok, klubok és gyülekezetek valamiképpen épp a beilleszkedés ellen dolgoznak, az identitás megőrzésére buzdítanak. Némely kivándorló úgy véli, nincs értelme annak, hogy Amerikában is magyar maradjon. Úgy okoskodik: ha már egyszer arra a távoli földrészre hajította sorsa, hát legyen belőle, fiaiból és unokáiból ugyanolyan jó amerikai, mint amilyen jó magyar volt apja vagy nagyapja.

Ám szerencsére a többség nem így gondolkozik. A bölcsebbek, a józanabbak, az előrelátóbbak úgy vélik, hogy személyes származásuk nem olyasmi, amit el lehetne cserélni, el lehetne felejteni, sutba lehetne hajítani. Mi több, amióta a társadalommérnöki álmokat kergető modernista elképzeléseknek leáldozott, egyre többen tudják azt is, hogy a személyes identitásnak minden apró momentuma fontos, fontosabb, mint az a nagy massza, amelynek így is, úgy is részei vagyunk. Amerikában indián ősöket, bevándorló atyákat keresgélnek az önazonosságukat vesztett tömegemberek, Franciaországban occitán elődök után kutatnak, Németországban ismét fontos lett, ki szász, ki bajor, Angliában a kelta, skót, walesi származás válik megint jelentőssé… Kár tovább sorolni. A hovatartozás, az eredet, az ősök kiléte egyre meghatározóbbá válik, szerencsés esetben nem is csupán az egyéni önmeghatározás lényege lesz, de akár közösséggé is dagadva valódi elkötelezettséget, emberi kapcsolatokat is jelenthet.
Még talán azt is hozzá tehetjük, hogy az újszerű technika megjelenésével, az internet felbukkanásával, a kommunikáció átalakulásával ezek a hagyomány-közösségek is egyre életerősebbé válhatnak. Hiszen bár a személyes találkozások pótolhatatlanok, a virtuális találkozásoknak is egyre fontosabb szerep jut életünkben. Ahhoz hogy két amerikai magyar vidáman elbeszélgessen, vagy pontosabban ellevelezgessen nemzeti kultúránk egy-egy kérdéséről, megvitassa a magyarországi politikai nagy problémáit, összekülönbözzön a szekszárdi és az egri bor minősége felett, nos, mindehhez ma már nem kell találkozniuk. Akár úgy is lehetnek a legjobb levelezőpartnerek, hogy életükben nem látták egymást.
Egyre többen vannak tehát azok, akik őrzik nemzeti múltjukat, ápolják az anyaország kultúráját, akik magyar klubokba járnak, magyar újságokat olvasnak. Számukra készül, immár hatvanhat esztendeje a Magyar Élet, Észak-Amerika magyarságának egyik legnépszerűbb, a nemzeti-keresztény értékeket valló és hirdető független polgári hetilapja.
A Kanadában kiadott folyóiratot ötvenhatos menekültek hozták létre azzal a céllal, hogy a naprakész tájékoztatást adjanak a magyarországi belpolitikai helyzetről, az elszakított nemzetrészek problémáiról és az emigrációs magyarság fontosabb eseményeiről. Az újság különlegessége, hogy a magyar nyelvű kiadványban angol nyelvű felület is található, amely a másod-, és harmadgenerációs honfitársainknak kíván segítséget nyújtani magyarságuk megőrzésében. Népszerűségét tükrözi, hogy a lap Észak-Amerikán és Magyarországon kívül Európa számos országába eljut, lényegében mindenhol fellelhető, ahol jelentősebb magyar közösség él.
Aki beleolvas az újságba, leginkább az elevenséget fedezheti föl. Érzékelhető, hogy az tengeren túli magyarok aktívan használják a lapot, bemutatkoznak, hirdetnek, reagálnak. A második, ami szembeötlik, az a szilárd elszántság, amivel az elcsatolt országrészek magyarságát támogatja a lap körül kialakult közösség. A Magyar Élet szorosan együttműködik az Egyesült Magyar Alappal, amelyet eredetileg az ötvenhatos menekültek biztonságba helyezésére szántak, ma már azonban a kisebbségi magyarság óvodáit, iskoláit, a nemzeti identitás megőrzésének egy-egy helyszínét, mozgalmát, közösségét támogatják általa.
Mélységes tisztelet illeti az alkotókat. Azzal ugyanis, hogy magyarságuk megőrzésében segítik külföldre szakadt honfitársainkat, nem pusztán identitásukat óvják, de emberségüket is. Az identitás ugyanis nem egy dolog, hanem sok. És minél tartalmasabb az önmagunkról alkotott képünk, annál gazdagabb lesz az életünk.