Barsi Balázs ferences szerzetes és Lackfi János költő kapta idén a Stephanus-díjat. Az elismeréseket Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Stephanus Alapítvány elnöke adta át hétfőn Budapesten.

Kép forrása

A Stephanus-díj a Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány közös kulturális díja, amelyet a Szent István-könyvhét ünnepi megnyitóján adnak át irodalmi és teológiai kategóriában. A díjazottak olyan szerzők, akik magyar nyelven megjelent műveikben az egyetemes keresztény-európai kultúra értékrendjét közvetítik, mind a teológiai tudományok, mind pedig az irodalmi műfajok területén. A díjat 1993-tól napjainkig 64 ember nyerte el.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Háza igazgatója laudációjában igazi „társteremtő”-nek nevezte Lackfi Jánost, aki komolyan veszi, amire minden ember hivatott: megéli magában Isten termékenyítő jelenlétét. Lackfi János az elismerést megköszönve felidézte: egyetemistaként Lator Lászlótól sajátította el azt a verseszményt, amelyet újholdasnak szokás nevezni, és amely szerint egy erős költői szöveg „felfelé nyitott”, és rejtjelezetten beszél a transzcendensről. Hozzátette: felnőtt megtérőként ő is ezzel a „szégyenlősséggel” beszélt hitéről.

Tulassay Tivadar orvos, professor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Barsi Balázst méltatva kiemelte: életműve úgy része a magyar keresztény kultúrának, hogy munkássága európai dimenziójú, az európai szellemi életbe is beépül. Teológusként nemcsak a hittudomány mélységeit ismeri és tudja szuggesztíven átadni, hanem igazi tanárember, generációk nevelője, aki soha nem szűnő lelkesedésével vonzza magához diákjait.

Barsi Balázs arról beszélt: a „köszönöm” szó, amelyet olyan gyakran használunk, valójában minden ember életében beteljesülésre vár. Sokszor imádságunkat is megrontja, hogy miközben túl sokszor mondjuk ki, valójában nem engedjük a köszönöm „szó mélyén szunnyadó vulkánt kitörni” – fogalmazott.