Családja, barátai, pályatársai és tisztelői végső búcsút vettek Kalász Márton Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költőtől, írótól, műfordítótól, a nemzet művészétől, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjától hétfőn a Farkasréti temetőben.

Kép forrása

Kalász Mártont, akit katolikus szertartás szerint helyeztek végső nyugalomra, az MMA nevében Mezey Katalin, a testület irodalmi tagozatának vezetője búcsúztatta. Az életének 88. évében elhunyt költőt méltatva kiemelte, hogy nagy tehetségű, haláláig fáradhatatlan alkotó volt, aki soha nem tagadta meg a magyarországi német ajkú közösséget.

A „tiszteletet parancsolóan tekintélyesnek” nevezett életművéből kiemelte a több kiadást megért, német nyelven is sikert arató Téli bárányt, amely a saját családja történetén keresztül mutatja be a 20. századi magyar történelem keserves három évtizedét. Jelentősnek nevezte Tizedelő cédulák című dokumentumprózáját is, amely ugyancsak a magyarországi németek történetével foglalkozik.

„Kalász Márton nemcsak nagy tehetségű és fáradhatatlan ember, hanem a hűség embere volt. Figyelmes, tapintatos, éles szemű és jó humorú megfigyelő, aki ritka, de találó megszólalásaival mosolyt tudott fakasztani és a lényegre irányította beszélgetőtársai figyelmét” – emlékezett az alkotóra Mezey Katalin.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a múzeumi integrációért felelős miniszteri biztos az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében mondott búcsúbeszédében kiemelte, hogy az írószövetség elnökeként Kalász Márton soha nem bújt ki a felelősség alól, a gyalázatot keresztény méltósággal állta. „Mióta őt ismerem, azóta tudom, milyen is az, aki valóban alázatos, hogy hol van az egyértelmű különbség az alázat és a megalkuvás között” – fogalmazott a pályatárs. 

Zsille Gábor József Attila-díjas költő, a Magyar Írószövetség választmányi tagja a szervezet nevében mondott beszédében felidézte, hogy Kalász Márton első verseskönyve, a Hajnali szekerek 1955-ben jelent meg, utolsó kötete pedig éppen most jött ki a nyomdából, Virrasztó távol címmel. „Ez a két mű 67 esztendőt fog közre és további 29 versgyűjteményt. A gondviselés szokatlan kegyelme egy ilyen hosszú és termékeny, ilyen magasra ívelő költői pálya” – hangsúlyozta.

A barátok nevében Jász Attila József Attila-díjas költő búcsúzott, aki kiemelte, hogy a nagy korkülönbség dacára Kalász Márton a barátja volt. „Nem az írószövetség elnöke volt, hanem végtelenül kedves, gyermekien komoly lény, ezért is válhatott mindenki Marcijával, akivel a költészetről mindig lehetett beszélgetni” – emlékezett a költő.