A kirakatrendezővel együtt a plakátkultúra is megszűnni látszik Magyarországon. Az ezek után jövő „kütyüvilág”, melynek alapja a digitális forradalom, máris elkezdte felfalni saját gyermekeit, de a mai 40, 50-pluszos generáció (és akik még efölött vannak), jól emlékeznek a fenti alkotói, akarom mondani alkalmazott művészeti ágakra. Sümegi György könyve, az 1956 plakátjai persze történelmi képcsarnok inkább, és jócskán távol állnak a fogyasztói társadalmi témáktól, napjaink forradalma mellet mégis érdemes elmélyedni ebben a lángolásban is, hiszen kiderül, hogy nagyszüleink miként kommunikálták a haza sorsát a tömegek számára.

Kép forrása

Az 1956 plakátjai egy olyan kollekció mentén mutatja be a magyarok 20. századi forradalmát, melynek minden egyes darabja mára legenda. Ez a forradalom pedig majd minden magyar családban otthagyta a nyomát, mifelénk is így volt ez: nagyapa – már a 80-as évek kissé lazább időszakában – megmutatta 56-os gyűjteményét, így többek között a dorogi bányászok röplapját, melyen egyértelmű vált, hogy a felkelés a tiszta, főként a szabad, demokratikus átalakulást célozta meg, és nem arról szólt, amiről a korabeli kommunista sajtó firkált, hogy tudniillik, a forradalmárok valójában ellenforradalmárok, akiket  a második világháborús magyar nácik irányítanak. 
A plakátok bemutatásával egy újabb aspektusból rajzolódik ki az olvasó előtt az 1956-os forradalom képe, melyben az ország szuverenitása, a demokratikus alapelvek biztosítása, a szovjet hadsereg kivonulása, a terrorállam felszámolása, a gazdaság talpraállítása voltak jelszavakban, jelmondatokban, jelképekben megfogalmazva. Emellett a kötetben látható reprintek vizualitásukban, műfaji jegyeikben, stílusukban és szövegben megvalósuló tartalmukban vissza-vissza utalnak a korábbi történelmi időszakokra is. 
A könyv érdekessége, hogy még az is átsüt a patinás oldalalakról, hogy ezeket a plakátokat sokáig, mintegy 40 évig tilos volt közszemlére tenni, bemutatni, így azoknak rendszerváltás utáni életét is jelenti egyben ez a gyűjteményes dolgozat. A plakátokról maga a szerkesztő, szerző írt értő kistanulmányt, a szerzők és háttértörténet tekintetében.