A Tiszatáj Alapítvány kuratóriumának döntése alapján Gergely Ágnes költő kapta a 2019-es év Tiszatáj-díját, akinek munkásságát versei mellett prózái és műfordításai is nagy jelentőségűvé teszik. 

Kép forrása

Gergely Ágnes harmincegy éve rendszeres szerzője a leghosszabb ideje folyamatosan megjelenő magyar szépirodalmi folyóiratnak, a Tiszatájnak. A lap 1989-ben közölte első, Péter-Pál után című versét.
A veszélyhelyzetre tekintettel áprilistól elektronikusan kiadott folyóiratban több olyan műve is megjelent, amelyre a szakma is felfigyelt. Huszadik századi szerzőként a holokauszt, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője.
Művészete ugyanakkor ellentmond annak, hogy pusztán társadalmi-politikai vagy történelmi referenciák szerint olvassák. Különféle kultúrák, műveltségromok merülnek fel verseiben az emberi civilizáció kollektív emlékezetéből. Művei jó példái annak, hogy a világirodalom a magyarban, a magyar a világirodalomban teljesedhet ki - olvasható a közleményben.
„Vasesztergályos, tanár, újságíró, szerkesztő; költő, író, műfordító, esszéista és egyetemi oktató: fordulatos pálya, gazdag életút a Gergely Ágnesé” - írja róla a monográfusa, Halmai Tamás. Költőként az Újhold folyóirat nyugatos esztétizmusához kötődött azzal, hogy Gergely Ágnes számára a művészet nem pusztán menedék, nem is egészen lázadás, hanem az etika, a létezés problémáinak feszegetése.
Prózaíróként hasonló kérdések foglalkoztatják, mint a költészetben: az idegenség, a magány, a szenvedés, a szerelem motívumai jelennek meg a regényeiben és emlékirataiban is. Műfordítóként – mely tevékenysége az első elismeréseket hozta meg számára - is kötődik a világirodalomhoz. Kezdetben angolszász költőket tolmácsolt magyarra, később afrikai szerzők műveivel gazdagította a magyar műfordítás gazdag történetét.