Nem csak irodalomtörténészek számára lehet érdekes a Magyar Írók Levelezése című portál. Az oldalt a közelmúltban fedeztem föl, miközben valami XVIII. századi szöveget kerestem és meglepetésemre a magyar felvilágosodás, a reformkor és a romantika teljes irodalmi közéletére rábukkantam.  

Kép forrása

Íróink levelezését feldolgozó honlap az impresszum szerint egy elektronikus és könyv, afféle „kritikai kiadás a klasszikus magyar irodalom korszakából”. Az alkotók – az MTA–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport és a Debreceni Egyetemi Kiadó – bevezetőjükben kiemelik, hogy a XVIII. század első harmada és a XIX. század dereka között az írott levél volt a legfontosabb kommunikációs médium. Így az összegyűjtött levélanyag „mind forrásérték szempontjából, mind az irodalmi megformáltság felől egyedülálló jelentőségű” – írják az impresszumban. És valóban: a levelek között kalandozva a régi, feudális Magyarország lakóinak hétköznapi ügyeibe éppúgy bepillantást kapunk, mint ahogyan az irodalmi-közösségi-politikai élet jellemzőit is felfedezhetjük. Lenyűgöző a szövegek csodálatos nyelvi gazdagsága, s különösen izgalmas az a folyamat, ahogyan a nyelvújítás kibontakozik a levelek sokaságából.    
Az oldal 2016. végén nyílt meg Kazinczy Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály levelezésének feltöltésével, de ma már Berzsenyi Dániel, Ungvárnémeti Tóth László (Ő lenne Nárcisz Weöres Sándor Psyché című kötetében), Dayka, Kölcsey Ferenc, a Ráday-család, Kisfaludy Károly és a Magyar Hírmondó szerkesztőinek (Görög Demeter, Kerekes Sámuel), illetve sok más jeles író, arisztokrata, közéleti szereplő levelei.
Legutóbb, tavaly decemberben került föl újdonság. Ekkor megnyílt a portál angol nyelvű változata, illetve lehetővé vált a szövegek nyelve (latin, német) szerinti böngészés. De lehet keresni levélíró és címzett szerint, évszám szerint, a keltezés helye, de még szövegrészlet alapján is. 
Érdemes belefeledkezni ezekbe a régi szövegekbe. Elvisznek egy különös, elfeledett korba.