Lankadatlan népszerűsége és zsenialitása okán újra kiadták magyarul a svéd irodalom legjobb női szerzőjének, Selma Lagerlöfnek romantikával erőteljesen átitatott regényét a Gösta Berling című művet. A kötet jó lehetőség a 19. század végi és 20. század eleji skandináv létezés (újra) megismerésére.

Kép forrása

Azt pedig jótékony szempilla rebegtetés suhogó hangjai kíséretében szemérmesen elfogadjuk Szerb Antalról, hogy „A könyv varázsa egy kevéssé Krúdy Gyuláéra hasonlít. Itt is egy gavalléros, úri világ elevenedik fel, a nemesi életformának csak szépségét és költőiségét látjuk, árnyoldalai nélkül. Gösta Berling alakját apollói ragyogásba vonja az, hogy az írónő érezhetően szerelmes belé, és elhalmozza minden fényességgel, amit a női képzelet a férfira láthat." Nekem még Ingmar Bergman Fanny és Alexander című filmje is beugrott, ha már Krúdy és nemesi-polgári svédföld, ami mégiscsak több, mint a Mama Mia és az ABBA halványuló nordikus popballadája. 
A Gösta Berling egy végtelenül romantikus, de nem nyálas, és maradéktalanul felhőtlen, de nem felhígult történet egy csodaszép, harmonikus korszakról, amit a férfiúi és női erények egyenlő arányú és irányú, a két nem egymás iránti vágyódása és imádata jellemez. A mai kor emberének bizonyára idealizált lesz ez a tartalmi közeg, hogy az északi, skandináv környezet adta atmoszféra egzotikumáról már ne is beszéljünk. 
Selma Lagerlöf Gösta Berling című regénye fontos mű, (miként a szerző is, akit rögtön August Strindberg után a svéd irodalom legnagyobb alakjának tartanak), s bár a nagy áttörést a Jeruzsálem című műve jelentette, de – szégyen ide vagy oda – Magyarországon leginkább a Nils Horgerson kalandjait bemutató mesesorozat írójaként ismert. Itt az idő, hogy felkerekedjünk a negyvenötödik szélességi fok fölé és megnézzük, milyen romantika terem amott.