Behemót macska irodalmi alakjára összpontosító tárlatvezetést indít novembertől a moszkvai Bulgakov-múzeum abból az alkalomból, hogy a Mester és Margarita című regény által világhírűvé vált, „gyanús hírű lakásba” egy fekete kandúr költözött. Pjotr Manszilja-Kruz, a múzeum igazgatója újságírókkal közölte, hogy komoly, a szöveghűségre erősen ügyelő műgonddal választották ki a macskát a lakásba, ahonnan az irodalmi remekmű szerint „rendre nyomtalanul eltűntek a lakók”. 

Kép forrása

Moszkvában immár két múzeumi macska él hivatalosan Behemót néven, mindkettő a Bolsaja Szadovaja utca 10. szám alatt, ahol valaha az író lakott. Az első, egy feketeszőrű szibériai-perzsa keverék 2005 óta „dolgozik” a 2004-ben megnyílt, és magánintézményként fenntartott Bulgakov-házban, amelyhez egy színházterem is tartozik. Mint kiderült, a kandúrnak saját állatorvosa és stylistja van, és különleges étkeztetésben részesül.
Az idei uborkaszezon tiszavirág-életű szenzációja volt, hogy a hatkilós, „nehéz természetű” macskának augusztus 1-jén néhány órára nyoma veszett. Mint kiderült, egy környékbeli nő be akarta fogadni, mert megítélése szerint rosszul bántak az állattal. A vádat Nyikolaj Golubev, a Bulgakov-ház igazgatója cáfolta, és bejelentette, hogy a macska ismét „munkába állt, miután vitaminkúrát és GPS-nyomkövetős nyakörvet kapott”.
A Moszkva városa által üzemeltetett Bulgakov-múzeumot 2007-ben nyitották meg a Bulgakov-ház tőszomszédságában, abban a „nem is éppen rossz, de gyanús hírben” álló valamikori közös lakásban, amelynek egyik szobájában az író 1921 és 1924 között élt. Ide költöztették most be a rivális macskát.
A Mester és Margaritában Behemót a Moszkvában Woland professzor alakjában megjelenő Sátán egyik segédje. Az irodalomtörténészek egyik elmélete szerint alakját Bulgakov a saját macskájáról, a ravasz és torkos Fljuskáról mintázhatta. Bulgakov leírása szerint – Szőllőssy Klára fordításában – Behemót „egy vadkan nagyságú, hatalmas fekete kandúr, koromfekete, mint egy varjú, vagy mint a szurok, olyan hetyke bajusszal, akár egy régi vágású lovassági tiszt”. 
A macska néhány regénybeli kijelentése – például az, hogy „nem rosszalkodom, nem bántok senkit, a benzinfőzőt javítom" – szállóigévé vált Oroszországban.