Ha nyár, akkor kirándulás. Különösen akkor kirándulás, ha az ember tagja valamilyen olvasókörnek, könyves egyesületnek, honfiúi és honleányi társaságnak. Olyasfélének például, mint amilyen a Kossuth Társaság és baráti köre. Ők a közelmúltban jártak Deák Ferenc nyomában. Dr. Bényi Árpádné élménybeszámolóját adjuk most közre. 

Szinte észre se vettük, már a Balatonnál jártunk, Fonyód kilátó- sétányán csodáltuk az elénk táruló teljes panorámát, s hamarosan várt az újabb meglepetés, a Csillagvár Balatonszentgyörgy határában. Régen Festetits Lászlóé volt, most mi jártuk be minden zegzugát.  Helységeinek, udvarának megannyi látnivalója – a régi baromfiudvartól, amely most gyöngytyúkoknak ad otthont, az öreg csárdáig, a babakiállítástól a kínzókamráig. 
Utunk eztán Kehidára vezetett, ahol negyvenhat évet élt a haza bölcse. Egyébként ez a megtisztelés Kossuth Lajostól származik 1840-ből. A kúriáben eredeti berendezés is van, meg a szépen faragott, míves pipáik sora, amelyeker saját maga készített. A kertben lévő mellszobránál a Kossuth Társaság koszorúval tisztelgett. 
A Deák Emlékév alkalmából látogattuk meg a nagy hazafi, Kossuth Lajos barátja, gyermekének keresztapja, jogász, politikus, táblabíró, államférfi, az első felelős magyar minisztérium igazságügyminisztere, szóval Deák Ferenc a szülőházát Söjtörön. 
Ahogy az lenni szokott, a hazafias emlékek mellett a nemzeti borkultúránkat is lelkes ápolásban részesítettük. Zalaapátin a svájcból érkezett, de már itt élő tulajdonosnő vendégei voltunk a pincében, illetve a kastélyban, amelyben Európa legnagyobb cserépkályha gyűjteménye csododálható itt meg. Állítólag az angol királyi palota se dicsekedhet ilyen nagyértékű gyűjteménnyel. Most mindenestől eladó a kastély. 
Vajon jövőre hová utazunk Kossuth és a 48-as hősök nyomában?

Képek forrása