A nők téma mellett kétségkívül dobogós helyet foglalnak el a sörről szóló írások, tudományos és prózai igényességű könyvek, valamint természetesen lírai szerzemények. Százezerszer is leírták már, hogy a sört már az ókorban is ismerték, ha jól tévedek akkor az ádáz sumérok öblögették torkukat ezzel a nedűvel. Most egy olyan összefoglaló új sörissza kötetre hívjuk fel az olvasók figyelmét, mely kis formátuma ellenére szinte minden fontos tudásanyagot tartalmaz a sörről. A Sörivók zsebkönyvét ajánlott sörivás előtt, helyett és persze alatta is olvasni!

Kép forrása

Barátommal régi vita alapját képezi, hogy éppen milyen sört igyunk. Ő annak pártját fogja, hogy tulajdonképpen mindegy, hiszen „minden sör jó bizony”, az én meglátásom pedig az, hogy korábban kedvelt félék-fajták nyomvonalán szabad csak iddogálni. Hogy az olvasó megmeneküljön ettől a nem túl értelmes, ámbár kétség kívül kellően söráztatta vitától, ajánlom Ellen Goldstein Sörivók zsebkönyve című munkáját. 
A szerző alapjaiban magyarázza a sör, mint ital eredetét, kultúrtörténetét, szárazanyag tartalmának fenségességét és közismert utóhatásainak fiziológiáját, kémiáját. A fő csapásirány mégsem mindez, hanem a sörfélék komoly és részletes leírása, külön típusok, kategóriák szerint, különös tekintettel a lényegi alapelemek, kötelezően felhasznált és szakigazolt patakvizek, komlók, maláták, továbbá alkoholfokok, erjesztési metódusok, szűrési gyakorlatok, ülepítési trükkök sokaságára. A kötetből megtudhatjuk, hogy mikor milyen sört érdemes inni, melyik ételféléhez milyen habzónektár illik, illetve olyan tévhiteket is elhesseget a szerző, hogy a sör márpedig jéghidegen az igazi (azért nem, mert hűtötten nem érezni az aromákat, illetve a felszívódást is gátolja a hideg állapot). Ugyancsak képet kapunk Goldstein kiadványából arra nézvést, hogy melyik országban milyen sör dívik, mifélét termel a német, a cseh, az angol, a belga és a többi sörkedvelő nép. Sörkorcsolya gyanánt áll tehát előttünk e kötet, s aki elolvasva nem kap kedvet a mostanihoz hasonló derűs szép időben egy jó krigli sörre, hát… más, hasonlóan fontos emberi érzeményekre sem fogja szíve-lelke indítani, azt hiszem.