Olyan jó lenne azt mondani, hogy ez a mai kor a lázadó lányok kora. Olyan jó lenne azt mondani, hogy ez a bizonyos lázadás minden területen csupa jót hozott, és esetleg csak úgy rombolt, ahogy a fogorvos újraépíti a mára sajnálatosan szuvas roncsokból azt a bizonyos mosolyt. Elena Favilli és Francesca Cavallo Esti mesék lázadó lányoknak című kötete száz különböző módon ad receptet a rebellióra. 

Kép forrása

Folytatva a bekezdésben elindított gondolatmenetet, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy ez a kor már a lázadó lányok (asszonyok, nők) kora lenne. Nem gondolnám, hogy a kommunista rendszerek elfuserált emancipációs programja több volt, mint ócska hazugság és ’love-me-tener’ ide, esélyegyenlőség oda, nem gondolnám ugyanezt a mai napig sikerült nagyságrendekkel meglépni. Innen nézve persze máris elérte létjogosultságát Favilli és Cavallo kötete, hiszen az Esti mesék lázadó lányoknak egy példatár arra, hogy mi az, ami hatékonyan megadja a fiatal nőknek az elégedettséget, a kiteljesedés, a boldogságot, valamint az elismerést. 
Szabó T. Annára, a mai magyar irodalom egyik szépirodalmi lázadással dolgozójára pedig elég régóta szívesen hallgatunk, mint egy kimagaslón és csillogóan alkotóra, így szívesen idézzük a könyv elé illesztett ajánlóját: „A hőseink nem tündérek, nem boszorkák, hanem igazi nők: erősek, okosak, bátrak. Van céljuk, és küzdenek is érte – mert hisznek magukban. Szeretnek, mégis szabadok. Megmutatják, hogy a sors alakítható, a boldogságot pedig akarni kell.” 
A lázadók pedig igenis megváltoztatják a világot, ez a legfontosabb közös eleme a kötetben megtalálható száz kisebb-nagyobb lélegzetvételű történetnek. A szerzőpáros természetesen a 20. század közepének és második felének, tehát a közelmúlt és a ma kortárs sportoló, művész, tudós, értelmiségi, politikus, felfedező nőikonjait mutatja fel – vélhetően és elsősorban a mostani tízen- és huszonévesek legnagyobb örömére.