Ha szerkesztőnk azt kérné, hogy egy sms terjedelmében foglaljam össze Jillian Keenan Szex, Shakespeare című könyvét, ezt adnám le neki: „Náspángolnád? Dögös, bögyös debütáló ifjú írónő a fenekelésről /jó vastag kötetbe rendezve/ (garantált kasszasiker!), avagy Shakespeare ötven árnyalata + egy kis fétis.” Mivel többre is van lehetőség, így azzal folytatom, hogy a fiatal new york-i szerző most ajánlott regénye természetesen E. L. James bestsellerének, A szürke ötven árnyalatának farvizén lapátol felfele. 

A fenti, utóbbi állítás még akkor is így van, ha a szado-mazo kultúrának már a névadó (?) De Sade márki illetve a szürrealista kapitány Apollinaire óta voltak és vannak újrafogalmazói. A Szex, Shakespeare eleve abból a helyzetből meséli el a fétisizmus, avagy pervezió coming out-olását, öntudatra ébredését, hogy tisztában van azokkal a huszadik századi, irodalmi és filmművészeti remekekkel, melyekben érzékletesen és huncut módon ábrázolják a kínozni és szenvedni vágyók művelődését, rituáléit, szexuális, társadalmi, filozófiai és szociológiai kultúrtörténetét. Így kerül a képbe a regény lapjain például a Titkárnő című örökérvényű opusz, melyben Maggie Gyllenhaall és James Spader által megformált figurák esnek egymásnak, a szadista főnök és a mazochista asszisztensnő amúgy is a megaláztatásra és gyötrelmekre épülő nexusában. 
A Szex, Shakespeare tehát húz egy meredek ívet a vén „Lándzsarázó” reneszánsz korából egészen napjaink erotomán időszakáig, mégpedig arra építve fel a históriát, hogy egy ifjú hölgy miként ébred rá, hogy tulajdonképpen már egész kis gyerekkora óta mennyire vágyott arra, hogy elfenekeljék. Az írónő ugyanakkor – mint avatott Shakespeare-szakértő, szakíró – belefonja a történetbe a shakespeare-i drámagalaxis legismertebb, legklasszikusabb darabjait, azok elemzését, újraértelmezését, a főhős által való a valósághoz mért párhuzamba állítását. Nincs ezen mit csodálkozni, sokan gondolták már úgy, hogy a Globe-színház házi írója maga volt a felszabadult szexualitás, a szerelem égből pottyant hírnöke, a korszak koraszülött liberális zsiványa, az érzékek és érzelmek fantasztája, egy reneszánsz love-me-gender bohóc-bűvész-artista. A kötet tehát azoknak a széplelkeknek is való, akik szeretik a Rómeó és Júlia és a további drámák világát, de egyben szeretnék, ha kitörhetne belőlük valami egészen mélyen fekvő szép, csillogó és irgalmatlanul negédes perverzió, egy fétis, amit már nemigen van kedvük magukba fojtani, eltakarni.