Antal Balázs Le című novellagyűjteménye az elmúlt másfél évtized terméséről ad számot. A kötet a Hartus Condusus-sorozatban jelent meg a Fiatal Írók Szövetségének bábáskodása mellett. Aki már látott klasszikus Tarr Béla filmet, az tudja miről szólnak Antal Balázs darabjai – ahogy a kiadói ajánlóban is olvassuk – vagyis: a kisemberekről, illetve azok kisvilágáról, a magyar vidék, a bányatelepek, a falvak és a világvégi bokortanyák mélyén.

Kép forrása

Az 1977-es születésű, erdélyi Antal Balázs nem csak a próza, de a líra, sőt a kritika területén is alkot. Tavaly kapta meg a Kemény Zsigmond Irodalmi Díjat. Elismerésével szélesebbre nyílt a róla szóló információkat rejtő ablak, így a Kárpát-medencében élők számára is kiderült, hogy Antal Balázs a Műút folyóirat főszerkesztője, a Nyíregyházi Főiskola Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének oktatója, aki a huszadik század második fele erdélyi irodalmának, illetve a magyar sci-fi nagy szakértője. A 88. Ünnepi Könyvhétre megjelent Le című kötetében az elmúlt másfél évtizedben termett novelláit válogatta, s valahol nagyon is a korábbi, 2003-ban megjelent Öreg című, ugyancsak novellafűzérnek folytatása. A kötetben megjelenő ábrázolás nem a vidék hangja, nem a kisemberek hangja, nem a lepukkant, egyszerű életek visszhangja, hanem azok közvetlen, érzelmektől talán mentesebb, de neorealista módon, vagy ha úgy tetszik, hardcore stílusban fogant és megszólaltatott benső világának összehangzása.