A Magyarországtól elszakított felvidéki magyar polgárság közös sorsélményéről szól Jezsó Ákos Megyek túlra című új regénye.

A szerző szerint a mű megírását két körülmény inspirálta, egyrészt 2017-ben van a felvidéki kitelepítések hetvenedik évfordulója, másrészt felesége erősen bátorította arra, hogy gyűjtse össze a családi legendáriumban megőrzött történeteket.
A regény főszereplői Kálmán, a kisnemesi származású felvidéki tanár és szerelme, Rózsika. A szerző őket több vonásukban is saját nagyszüleiről mintázta, a regényben több velük megesett történet visszaköszön, például az, hogy Kálmánt és honvédalakulatát a második világháború végén német egyenruhában a belgiumi Ardennekbe küldték harcolni, ahol végül amerikai hadifogságba estek.
Jezsó Ákos úgy vélekedett, hogy könyve túllép a családregény keretein, hiszen igazából nem a nagyszülei történetét, hanem elsősorban egy generáció, a Magyarországtól elszakított magyar polgári, értelmiségi középosztály életérzését szerette volna megragadni. „Hogy ők miként élték meg Trianont, az elszakítást, hogy egy idegen országban kell magyarként élniük”  – fogalmazott.
A könyvben szereplő történelmi események leírásához a hitelesség érdekében alapos kutatásokat végzett, betűhíven idézi például a Komáromba bevonuló Horthy Miklós kormányzó beszédét és több más dokumentumot is.
Könyve a reményről is szól, mert a felvidéki magyarság számára az 1938-as első bécsi döntés megadta a visszatérés reményét, amelyet a beteljesülés, majd az újabb reményvesztés időszaka követett a háború utáni kitelepítésekkel, Benes-dekrétumokkal. A kötet fontosabb szereplői a hit és a konzervatív értékek mentén cselekednek a legnehezebb történelmi helyzetekben, valamint a szeretetről, mert a két főhős egymás iránti szeretete annyi mindenen átsegíti és egyben tartja a családot.
Jezsó Ákos szerint könyve nem csupán magyar szemszögből mutatja be a 1938 és 1949 közötti világot, több fontos mellékszereplője cseh vagy szlovák katona, bemutatja például azt is, hogy ők miként élték meg a fiatal Csehszlovákia feldarabolását. „Itt a Duna mentén annyira összekeveredtünk, hogy ha kizárólagosságokat hirdetünk, csak veszíthetünk. A könyvemmel azt akarom sugallni, hogy a Duna menti népek összetartoznak. Viszont ahhoz, hogy megtaláljuk egymást, ki kell mondani, ki kell beszélni a fájó pontjainkat a történelemből” – fogalmazott a szerző, akinek a Magyar Napló gondozásában megjelent Megyek túlra című kötete a második regénye.