Tavaly nyáron adtam közre a Csáth Géza életmű-sorozat legkülönlegesebb vonalának számító naplószéria első részéről szóló recenziót. Akkor a „Méla akkord…” című kötetnél – mely Csáth gyermek- illetve diákéveit mutatta be – azt jeleztem, hogy még várat magára az író-orvos naplóinak folytatása. Nos, íme, most beszereztem az aktív férfikorba lépő Csáth naplóját, a már címében is rendkívül izgalmas Úr volt rajtam a vágy című kiadványt.

Érdemes a Csáth-naplók feldolgozásában, szerkesztésben oroszlánrészt vállaló Szajbély Mihály (Vele egyenrangú szerkesztőtársa e munkákban Molnár Eszter Edina volt.) első kötethez írt tanulmányából kiragadott pár mondattal rávilágítani a Csáth-galaxisban való barangolás minden képzeletet felülmúló, pokoli analízis hangulatára: „…a mániákussá váló rögzítési kényszernek köszönhetően szinte lépésről lépésre követhető Csáth pályájának az eltorzulása. Mintha valami lidérces lélektani regény alapanyagát olvasnánk, a megörökített események nyomán egyre direktebb módon önmagát analizáló és félreanalizáló élveboncolás dokumentumait.” Szajbály itt már a most ajánlott naplókról, az 1906-tól 1914-ig tartó időszakról szóló írásokról beszél, melyeket a szerkesztők naplófeljegyzéseknek és visszaemlékezéseknek definiálnak.
Az Úr volt rajtam a vágy című naplókönyv Csáth Géza életének azon szakaszairól ad számot a főszereplő lelkének, elméjének legbelső zeg-zugaiból hajlítva elő a zord valóságot, mely szakaszokban már kitűnik: Csáth a tudomány, a művészet és a drogok megszállottjaként veti bele magát az életbe, s ma már tudjuk, a halálba. Szajbély tanulmányában így olvasunk erről: „Csáth boncolt, izomszövetezett, kémiázott, fizikázott, majd orvosi praxist folytatott, közben novellákat publikált, zenélt és zenét szerzett, zenekritikusként tevékenykedett különböző lapoknál. A polgári karriert és a művész-létet azonban nem sikerült harmonizálnia. Nem vált sem becsületes kispolgárrá, sem haszontalan művésszé, pervenu-vé.”