Vajon mit gondolnak rólunk idegenben? Mindenkit érdekel ez a kérdés, már úgy értem, mindenkit, aki olyan kicsiny ország szülötte, mint mi, magyarok. Persze azt is sejthetjük, hogy a külföldiek magyarságképét nyilván a napi hírek határozzák meg, de azért a változó, ingadozó megítélésünk mellett van egyfajta hivatalos vélemény is. Na, nem a diplomáciai értelmezés, hiszen ez ugyanolyan ingatag, mint a közvélekedés, de a tankönyvek véleménye. Azt nehéz hetente megváltoztatni…

Éppen ezért rendkívül érdekes A külföldi tankönyvek magyarságképe című, most megjelent tanulmánykötet. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kiadásában napvilágot látott összefoglaló áttekintést ad arról, hogy a környező országok – Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország és Ausztria, illetve az európai kultúra központjának tekinthető Németország és Franciaország, meg persze az évszázados barátság tükrében különösen izgalmas Lengyelország – történelemkönyvei hogyan ábrázolják a magyarság történetét.
A tankönyvkutatás vonatkozó irodalmának válogatott bibliográfiájával válik teljessé a téma feldolgozása.
A tanulmányok szerzői között találunk egyetemi oktatót, tudós kutatót, doktoranduszt, gimnáziumi tanárt.
A kiadó szerint – és ebben persze akkor is egyetérthetünk, ha tudjuk, hogy a média hatásai milyen nagyok – „a külföldi tankönyvek magyarságról alkotott képe tükröződni fog a jövő nemzedék gondolkodásában. Ezért fontos megismerni, mit tanulnak Magyarország történetéről más országok diákjai, s a tankönyvek milyen szempontok alapján és hogyan ítélik meg a magyarságot. A történelemkönyveknek nemcsak a történeti ismeretek átadása lehet a feladata, hanem – különösen Közép- és Kelet-Európa országaiban – a nemzet társadalmi és politikai céljainak támogatása is.”
A szerkesztő és a szerzők reményei szerint a kötet gazdagítja kulturális életünket, felhívja a figyelmet a téma fontosságára és további kutatások kiindulásául szolgál.