Antigoné óta tudjuk, hogy nehéz ügy a temetkezés, nehéz ügy a társadalmi kiegyezés, a közerkölcs és a magánérdek ütköztetése. Daniela Kapitánová, az új szlovák irodalom üdvöskéje, első, fentiekkel foglalkozó regényével máris forradalmat robbantott. A Könyv a temetőről című kötetnek, számunkra, magyaroknak máris legendáriuma van.

Még a nyáron történt, hogy Daniela Kapitánová szlovák író egy magyar irodalmi honlapnak adott interjúban lerántotta a leplet a Könyv a temetőről című első regénye körüli titkokról. Mert ugye rögtön itt volt a szerző neve, mely az első kiadásokban Samko Tále volt. Kapitánová elmondta, hogy ez természetesen ő maga, hiszen ez egy írói álnév, de a történet elfogadtatása miatt fontos volt, hogy valamelyest álarc mögött maradhasson.
A regény valahol nagyon is Věra Chytilová Örökség című, a rendszerváltásról szóló filmjének kritikai hangvételét újrázza. Ugyanakkor ellentétben a filmmel, itt, a regénynek inkább drámai hangsúlyt ad a szerző, olyan negatív erőből eredő sötétebb tónust, mely a „keleti tömb” országait, többé-kevésbé a mai napig áthatja.
Az eredetileg színházi rendező író jó érzékkel formálja meg a főhőst, aki agyafúrt, szinte már-már ördögi módon használ ki minden adandó lehetőséget, mely a rendszerváltás után formálódó közép-kelet európai országok átlagpolgárainak nem adatnak meg. A különleges kiaknázási sorozatot egy briliáns lélekrajz bemutatása kíséri. A főhős egy törpe növésű férfi, aki szokásostól eltérő alkata ellenére, azt ellensúlyozva kaparint meg minden létező vagyont, pozíciót.  A mindenkin átgázoló, mindenkit zsigerből gyűlölő akarnok férfi, (ahogy írták egy helyen) a kelet-európai anti-Forrest Gump históriája hamar népszerű lett a közönség és a kritikusok körében. A mintegy negyedszázada megindult európai, régiós társadalomátalakulási folyamatokról szóló irodalmi művek zömében, valahol nagyon is érthető módon, a problémákon felülemelkedő vagy azokra feltétlenül megoldást kereső alak volt a központi figura. Daniela Kapitánová ennél realistább akart lenni, számára – ahogy azóta sokak számára is – világossá vált: nem járhat együtt az erkölcsi felemelkedés mifelénk (közép-kelet európaiak felé) az anyagi gyarapodással. Mintha egy élve eltemetett társadalom haláltusájában mindenki számára megvilágosodna, hogy az egyéni érdekek érvényesítése csak mások illetve a közösség kárára történhet meg.
Az egyetlen feloldást, a korábbi klasszikusoktól csent ötlettel, a szerzőtől a regényhez illesztett különleges hangulatot árasztó karikatúra-szerű rajzok adják.