Laár András a művész, polihisztor már elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar rockban kifejtett ténykedése (lásd KFT együttesben való énekes-gitáros-frontemberi megnyilvánulások) és a Holló Színházban, valamint a L’art Pour L’art Társulatban végzett előadói munkássága révén. A most ajánlott könyve, a Laár pour L’art a sokoldalú alkotó verseit, novelláit, meséit, vicces bölcseleteit tartalmazza.

De, hogy folytassuk az elég nehezen bekategorizálható Laár András könyv meghatározását, idézzük a szerzőt magát, aki ezekkel a szavakkal mondja el, mi is van a borítókon belül: „Laár András művészeti gyümölcsöskertjének éretlen, érett, ütődött, zaftos és tápláló termései.” Van itt minden tehát, vidám és veretes szöveg, könnyed és mély, kedves és kedvetlen, keserédes bölcselet és abszurd gegcsokor egyaránt.
És igen, ebben a könyvben is ott van a nyolcvanas évek második felétől már megjelenített klasszikus angol abszurd humor, melynek – külön elemzést is megérne, hogy miért – egyedül a Laár András és Galla Miklós keltette „kabaré new wave” képvisel Magyarföldön. A Laár pour L’art című kötet, amúgy magától a szerző által készített ugyancsak vicces és érzékletes grafikáktól ékes belseje igen gazdag. A tíz különböző tematikus fejezetre osztott könyvben úgy tűnik az alkotó végre kiélhette magát, és amúgy szólóban most végre egyes-egyedül a világ elé tárhatta, hogy mi nyomja szívét többek között Férfiak és nők, A nagy kisgyerek, Testünk titkai, Politikai és pénz valamint Gasztronómia témakörökben. Laár András könyvéhez írt ajánlásban már előre vetíti a kötet lényegét: „Bölcs szeretettel ajánlom, hogy a könyvet ne rakják túl közel lekváros kenyérhez, mézes bödönhöz, olvadt csokoládéhoz, vagy csupor kakaóhoz, mert félő, hogy egy fegyelmezetlen mozdulat következményeképpen összemocskolódik a fedőlap…” illetve a szerző arra is felhívja (immár a harmadik ajánlóban) a figyelmet, hogy „soha ne egyenek kátránypapírt! Nem jó a gyomornak, de a szájnak sem kellemes.”
Az alkotó abszurd humorban leledző művei felvonultatása mellett egy rövid, ámbár figyelemre méltó és komoly hangvételű elemzésben Laár arról értekezik, hogy még az abszurd humor őshazájában, az angolszász vidékeken is félreértik és silánysággal veszik egy kalap alá a humor e speciális fajtáját. Ebben az írásában egyben megadja a magyar abszurd humor születésének egyik lehetséges okát: „Kezünkben került egy könyv, a Bukfencező Múzsa, nemzetközi válogatás költők humoros vagy abszurd verseiből. Őszintén elcsodálkoztunk, hogy az igen fantáziadús címek mögött legtöbbször milyen szellemtelen versek húzódtak meg. (…) Mi ugye nem vagyunk költők, mondtuk egymásnak, de mégis jobbat tudunk, legalábbis olyat, amin lehet nevetni.”