Ha volt család, akikről az egész történet alatt még csak hallani sem akartunk, mert olyannyira ellenszenvesek Harry Potter történetében, azok Dursley-ék voltak. J.K. Rowling aki most detektívtörténeteket ír, a Pottermore oldalon tette közzé a Dursley-család háttértörténetét

„Reakciós, előítéletes, szűk látókörű, faragatlan, bigott.” Az író ezekkel a szavakkal jellemezte a Dursley családot. A történetből megtudhatjuk, hogy Harry szüleinek tragikus halála után Dursley-ék fogadták be Harryt; Petúnia akkor azzal indokolta ezt, hogy „egyszerűen nem volt más választása”, de Rowling szerint később Harry-t egész gyerekkorában büntette a saját döntéséért. Petunia ugyanis még életében igencsak féltékeny volt a húgára, ezért sem akarta, hogy Lily legyen a koszorúslány az esküvőjén; később Dursley-ék el sem mentek Lily és James Potter esküvőjére, és aztán sem volt a két pár között semmilyen kapcsolat, egyedül a kis Harry születéséről szóltak nekik.
Vernon bácsi ugyanabból az okból nem szerette Harry-t, amiért később Piton professzor sem: túlságosan hasonlított James-re, az apjára, akit mindketten szívből utáltak.
Potterék és Dursley-ék ismeretsége már az első találkozásukkor sem sült el túl jól, a két pár ugyanis igencsak összekapott. Vernon nemegyszer azt hitte, gúnyt űz belőle James, amikor Potter például a Gringottsnak a működését próbálta elmagyarázni, vagy a milyen autót vezet kérdésre a versenyseprűjét nevezte meg.
Rowling elmondta a nevek eredetét is – Vernon nevén nem agyalt túl sokat. A Petuniának azonban története van: mikor Rowling még gyerek volt, játék közben, testvérével, ezzel a névvel illették az ellenszenves női karaktereknek. Dursley pedig egy az írónő születési helyétől nem messze eső kisváros.
Rowling úgy érezte fontos, hogy magyarázatot adjon arra a fura búcsújelenetre is, amely Harry és Petúnia között zajlott le a hetedik kötetben. „Petunia megállt, majd hátranézett. Harry egy pillanatig úgy érezte, nénikéje mondani készül valamit, Petunia egészen furcsa, majdhogynem ijedt tekintettel nézett rá, s úgy tűnt, a nyelve hegyén van már a szó, de aztán csak biccentett, s már fordult is ki a szobából férje és fia után.”

A rajongók nagy része azt várta volna, hogy Petuniából ezen a ponton felszínre törnek a rég elfojtott érzelmek, de Rowling szerint Petunia ebben a jelenetben úgy viselkedett, hogy az tökéletesen megfelelt a hét kötetben következetesen megmutatkozó érzéseinek és gondolatainak.