Vladimir Nabokov a világirodalom egyik méltatlanul keveset emlegetett zsenije, orosz létére hamarabb tanult meg angolul, mint anyanyelvén. Családjával 1919-ben a vörösök forradalmi bosszúja elől menekült, először Európába, majd a tengerentúlra, Amerikába. Ott alkotta fent említett híres, hírhedt regényeit, novelláit és újságcikkeit. A legnagyobb hírnevet minden valószínűség okán a kényes téma ellenére zseniális közlés miatt a Lolita című műve hozta, ezt a regényét kétszer is megfilmesítették. Regényei és egyetemeken végzett tevékenysége azonban elhomályosította kisprózai munkásságát, pedig-pedig. Az Első szerelem, s az, mint Nabokov műveinek Magyarországon megjelent összegyűjtött elbeszéléseinek második része, ezt a hiányosságot pótolja most. Az elbeszélésekről egy helyen csak szuperlatívuszokban írtak ekként: „fantasztikus, mágikus, melankolikus történetek, leleményes intellektuális játékok, metafizikai mélységekbe hatoló, az emberi lélek legmélyebben levő húrjait megérintő írások”. A kötet további érdekessége, hogy abban Nabokov korai írói pályaszakaszából, az 1920 és 1930 közötti dekádból merít, amikor az alkotó még főként orosz nyelven írt.  A most Magyarországon az Európa Kiadónál megjelent összeállítás egyben fordítói körkép is, Vladimir Nabokov novelláit kilencen – Barkóczi András, Bényei Tamás, Bratka László, Gy. Horváth László, Hetényi Zsuzsa, Kiss Henriette, M. Nagy Miklós, Pap Vera-Ágnes, Soproni András – fordították.