Időtlen korú asszony kászálódik a biciklire, nem messze az Emlékháztól. Éppen átveti gumicsizmáját a vázon, rálép a pedálra, amikor megkérdem:

- Jó napot kívánok, merre találom a Kölcsey Múzeumot?
Töri a fejét, ráncolja a homlokát, nagyon gondolkodik, aztán sokára megszólal:
- Hát..., nem tudom én azt.
Elindulunk, nem sokat megyünk, már ott is van balra.
Az udvaron asszonyok sepregetnek, kotorják a kavicsot.
Az utca másik oldalán éppen ott kerekezik, nem néz az se jobbra se balra.