Magyarországon megjelent negyedik kötetét tartja kezében az olvasó Daniel Kehlmannak, a Bécsben és Berlin élő német író fenegyereknek. Az F című könyv a ma már közhelynek számító „középszerűség diadalát” írja le, hogy miként válik szürke semmivé az elszalasztott lehetőségek miatt a kötelességtudatba menekült egyéniség. Kehlmann figyelemreméltó olvasmányosságát a német szakmai körök és a közönség is már évek óta nagyra értékeli.

„Mit jelent középszerűnek lenni? Hogy lehet ezzel együtt élni?" „Mi történik, ha az ember nem találja meg a valódi hivatását?” „Mivé lesz, ha nem képes a sorsát megélni, mert az csupán véletlenek láncolatából áll össze?” Ilyen kérdésekkel nyitja új regényét a német író, csodagyerek, Daniel Kehlmann, aki ezúttal a kiteljesedett társadalom ki nem teljesedett életet élő tagjairól készített kíméletlen kritikával szegélyezett regényt. A történet egy családról szól, melyben az apa és három fia megfeneklett, meghasonlott élete kerül mérlegre. A szerző az izgalmak fokozása érdekében egy családját felelőtlenül elhagyó írót, egy hitehagyott papot, ravasz hagyatéki gondozót és egy paranoiás vagyontanácsadót állított a történet középpontjába. A négy férfi tönkrement sorsán keresztül megismerhetjük azt a pontot, amikor az ember végül megáll, hogy átgondolja addigi életét.
Kehlmann hasonlóan korábbi regényeihez (A világ fölmérése, Én és Kaminski, A Beerholm-illúzió), ezúttal is a tehetséggel járó felelősség kérdését boncolgatja. Az F című regényben tulajdonképpen minden főhős egy bukott helyzetből, állapotból indul a történet elején, a nagy kérdés – és az erre adott válasz legyen az olvasóknak szánt meglepetés – hogy a négy figura közül végül kinek sikerül megtörnie a magára rótt átkot és megtalálni – önsorsában önmagát.