Tudja ön, hogy hol alakult ki a cigányság? Na, jó, persze, hogy Indiában, de azon belül, merre? Honnan jöttek a romák? És meddig jutottak? Az például megvan, hogy még Dél-Amerikában is élnek cigányok? És igen, majdhogynem úgy mentek oda is, mint ahogy ide jöttek: szekérkaravánnal. Jó, Brazília felé azért hajózni is kellett…

Kép forrása

Rabszolgák Magyarországon?
Akárhogyan is nézzük, hiánypótló kiadvány jelent meg a magyar könyvpiacon az Ünnepi Könyvhét alkalmából. A Méry Ratio Kiadó gondozásában sajtó alá rendezett atlasz a cigányság történetét úgy mutatja be, ahogy eddig nem volt látható. A negyven éve Londonban élő térképész, történész, Bereznay András munkája ötvenkét térkép – és a hozzájuk tartozó magyarázószöveg – segítségével tárja elénk a romák történetét, kultúráját, de akár az is mondhatnánk, hogy sorsát. A kötet érdekessége ugyanis, hogy a história eseménytörténete mellett a kultúra, sőt a szociális közeg változásainak jelentősebb momentumait is bemutatja. 
Mert az hagyján, hogy végigkövethetjük, hogyan jutott el a kezdetben maroknyi cigány népesség Ázsiából Amerikába, hogyan terjedt el a Balkánról Közép-Európában, majd az egész kontinensen, hogyan lett belőle hatalmas tömeg, s hogyan szívódott fel azokban a közegekben, ahol ma már csak emléke él a cigányság megjelenésének. De mindezek mellett olyan részletekről is alapos tudást szerezhetünk, mint például a havasalföldi cigány rabszolgaság. Ki gondolta volna, hogy ennek a borzalmas hagyománynak van magyarországi vetülete is? Az oláh fejedelmek Fogaras-vidéki birtokain ugyanis fennállt a cigány rabszolgaság, csakúgy, mint a Kárpátokon túl, s akkor is fennmaradt egy ideig, amikor oláh fejedelmekről már régen nem volt szó. 
De azt sem gondolhatta volna senki, hogy Magyarországon – eltekintve az imént említett fogarasföldi felbukkanástól – sokáig nem jelentek meg a cigányok. Úgy tűnik Nyugat-Európába – vélhetően az Adrián és Itálián keresztül, illetve Moldvából Lengyelországon át – előbb érkeztek meg a romák, mint a Kárpát-medencébe.  Jó, nem sokkal korábban, de azért egy-két emberöltővel biztosan előbb. Amoda a XV. század elején, hozzánk a század közepén, végén jutottak el jelentősebb számban. 

Kép forrása

Akasztás és dínom-dánom
Érdekesség, hogy a cigányok felbukkanása, jelenléte, mozgása, aktivitása leginkább a velük kapcsolatos panaszok, illetve az ellenük hozott intézkedések dokumentumaiban követhető nyomon. Életmódjuk éppen olyan volt a korai újkorban, mint amilyen most: egy otthontalan, befelé forduló, a külvilággal minduntalan konfliktusba kerülő, törzsi-nemzetségi közeg képe rajzolódik elénk a történelmi forrásokból. Ennek megfelelően a megjelenésüket követő évtizedekben szinte mindenhol presszió alá került a cigányság, a XVI. század közepétől pedig ez a nyomás már állandó, egész Európára kiterjedő és enyhén szólva is kíméletlen. Angliában például egészen egyszerűen a kivégzésüket írja elő I. Erzsébet, Dániában viszont enyhébb a törvény, ott csak a kóborló cigánycsapatok vezetőit kell felakasztani. Ehhez képest Spanyolországban csak kényszerletelepítés vár rájuk, Franciaországból meg szimplán kiűzte őket I. Ferenc, illetve utódai. 
Viszont a franciáknál jelenik meg először az az ambivalencia, ami tulajdonképpen máig jellemző a cigányság és a befogadó ország népének együttélésére. Mivel a gazdag Franciaországban ilyesmire már korán volt kereslet, számos roma talált megélhetést és elismerést táncosként, muzsikusként. Bár a cigányokat általában üldözték, az ezerhatszázas évek elején divatba jött a főúri udvarokban cigány művészeket tartani. És ez a divat hamar körbefutotta Európát. Az atlasz egyik térképe döbbenetes erővel mutatja meg, hogy a XVIII. századra már a kontinens nagy részén szinte kizárólag cigány zenészeket, táncosokat foglalkoztattak a népi-polgári mulatságokon. De még a fejedelmi udvarokban is bemutatkozhatott egy-egy tehetséges, hírneves mulattató. A divat a XIX. századra teljesedett ki, amikor egyes cigányzenészek, mai kifejezéssel élve, igazi világsztárokká válhattak. Sőt, olyan esetek is előfordultak, hogy a kedvelt művészek beházasodhattak a legelőkelőbb famíliákba. 

Kép forrása

Jóra fordul?
Természetesen a legsötétebb tragédiákat is bemutatja Bereznay András térképtára. Elképesztő már maga a tény is, hogy a Szovjetunióban kolhozokba, artelekbe (kézműves szövetkezetekbe) szervezték a cigányokat, akiket pedig végképp nem sikerült integrálni, azokat – cseppet sem elképesztő módon – Szibériába deportálták. Az igazi tragédiát azonban a náci rémuralom, illetve az egész Közép-Európában elterjedő fajvédő indulat jelentette. A háborús években a romákat deportálták, munkatáborba hurcolták és egy csomó helyen le is mészárolták. 
Úgy szokott lenni, hogy a történet végére minden jóra fordul. A cigányok ügyében azonban erre a fordulatra még várni kell. A nagyszerű áttekintést kínáló kötet utolsó térképei egy zavaros, kakofóniában vergődő cigány világot mutatnak, amelyben az újraéledő vándorlás keveredik a visszatoloncolásokkal, a beilleszkedés igyekezete a kívül maradás vágyával, az állam asszimilációs szándéka a faji-kulturális kirekesztés hétköznapi rutinjával.  
Különös és érdekes valóságot mutat meg Cigányság történetének atlasza. Annak is érdemes belelapozni, aki különösebben nem érdeklődik a romák sorsa iránt, akit különösebben nem nyűgöznek le az izgalmas térképek, plasztikus magyarázatok. A cigányok ugyanis – végigolvasva a kötetet, úgy tűnik nekem – még évszázadokig velünk, mellettünk fognak élni.  Jó lenne ezt az együttélést jól csinálni. 

Kép forrása