Mátrix – a filozófia forradalma

MEGJELENT: 2015. június 23. | SZERZŐ: Oxi

Régi vágya az emberiségnek, hogy rendszerbe foglalja életről, halálról, boldogságról és ilyen alapvető dolgokról alkotott álláspontját, hitét, véleményét. A felvilágosodásig nem is volt gond, utána viszont egyre több, s az ezredforduló előtt egy évvel a világra zúdított Mátrix című filmmel aztán minden odalett. Már, ami a valóságról és annak reméléséről alkotott képünket illeti. A gubanc mérhetetlen lett, ezren és ezren fejtegették, hogy akkor most mi a képzelt és mi a valódi realitás, majd 2002-ben William Irwin nem bírta tovább és megírta a Mátrix filozófia című vaskos kötetét.

A nagy büdös opció

Nem állítom, hogy Irwin könyvével könnyebb lett minden, az viszont biztos, hogy egyfelől a valóságkutatás kultúrtörténete legalább felszínre került, másfelől – vélhetően – újabb művek, filmek, regények, képregények kapnak, kaptak szárnyra e kötet után.
Mi történt itt ugyanis?
Az történt, hogy William Irwin, a philadelphia-i egyetem filozófus professzora jó humorral és kellően csavaros észjárással megáldva megpróbálta megmagyarázni, hogy mit látunk. Erről az egész fura és mondhatni kultikus megközelítésről már rögtön a könyv kézhezvételekor meggyőződhetünk, amikor is az író-filozófus (a filmbéli Morfeuszhoz hasonlóan) elénk tárja a nagy büdös opciót: vagy elfogadjuk a megvilágosodás mátrixi útját, vagy – miként írja – visszatesszük a Mátrix filozófiája című könyvet a polcra és onnantól kezdve nyugodtan élhetjük életünket tovább, tudatlanságunkból fakadó boldogság ittasságban.
Ha valaki nem emlékezne, igen, a Mátrix volt az a film, ami után (már megint) nem mehetett tovább semmi sem úgy, ahogy előtte. Ez vonatkozik azokra a dramaturgiai fogásokra, melyekkel könyvekben, színházi darabokban, filmekben a közönséget így meglepve arról tájékoztatták a mű egy adott pontján, hogy a főhős vagy szereplők az eddig látottakat csupán egy „interaktív neuro-szimulációs” rendszer révén élték meg, de az nem a valóság volt.

Platón üzenete
William Irwin könyve tulajdonképpen ennek a „tudatunk szerint látott” és a „valójában megélt” valóság összevetésének kultúrtörténetét meséli el, megtetézve a Wachowski fivérek mátrixos filmjének összegző agyi attakjaival. Irwin könyve ugyan valóban filozófiai témájú, ugyanakkor annak hangvétele, hangulata, szövegezése súrolja azoknak az after partykba hajló klub-buliknak a szövegkörnyezetét, melyek a nem feltétlenül nem tudatmódosítók által generált tízórás beszélgetésekből ismerősek.
A kezdet pedig iszonyúan durva: a szerző azt állítja, hogy a Mátrix alapüzenete nem több, mint a cirka 2300 éve élt Platón üzenete, aki a barlangban született és életük végéig ott raboskodók valóságlátásáról fejti ki, hogy ők azt gondolták, hogy a valóság csupán az, amit látnak: a barlang falára a fáklyák fénye által vetett árnyképek, holott a valóság nem ez, hanem a valóság a sötét barlang kijárata után következik.
Most én is mondok egy durvát: tulajdonképpen itt, kábé a tízedik oldalon be is csukhatjuk Irwin könyvét, hisz maga a Mátrix lényege végül is ez és nem több. A részletek mind ebből fakadnak.
Persze az író-filozófus tovább megy és tovább kántálja a valóságértelmezések históriáját, az emberiség történelmében azt a periodikusan ismétlődő rácsodálkozását, hogy érzékszerveink által agyunkba juttatott információk rabjai vagyunk, egy olyan hamis realitásérzékelésé, melynek léte önmagában megalázza az emberi fajt, mely ki tudja ki más szerint, nem méltó az eredeti valóság megélésére, megértésére.

A filozófusok Rorscharch-tesztje
Irwin vaskos könyve mégis szerteágazóan izgalmas, hiszen a maga közel háromszázötven oldalas termetével jócskán van hely a fejtegetéseknek. A szerző egy helyen például meg is indokolja, hogy ezen elsőre kommersznek tűnő filmet miért kell átcsócsálni a filozófus elméjének és tanítványai elméjének. Mint William Irwin írja, azért mert „A Mátrix című film a filozófusok Rorscharch-tesztje. A filozófusok mind a saját filozófiájukat látják meg a film képeiben: az egzisztencializmust, a marxizmust, a feminizmust, a buddhizmust, a nihilizmust és a posztmodernizmust. A film mégsem olyan csupán, mint Rorscharch véletlenszerűen elejtett pacái, hanem pontos terv szerint épül fel, és szándékosan van benne sok filozófiai kérdés.”
És hát a kötet egy máris szellemi világforradalom kezdeti állomásáról tudósít megjelenésével, hiszen William Irwin mellett helyett kapnak benne az Egyesült Államok számos egyetemének professzorai, tanárai, docensei, akik mind a Mátrix filozófia más és más vetületének értelmezői, követői, rávilágítói, tudatosítói, urambocsá, prófétái, nem kevesebben, mint huszonnégyen. Cikkeik, melyeket Irwin szerkesztett egy gondolatfonál mentén kötetbe, sok szempontot érintve tárgyalják a valóságérzékelés kultúráját: erkölcs, látás, hit, metafizika, a gépek gyártotta szellemiség, az úgynevezett új materializmus, a szabadság, a sors, a buddhizmus a pluralizmus, a „boldog tudatlanság”, a nihilizmus, a paradoxon, a vallásfilozófia aspektusából. Hogy még nézni is tereh…

 

Címkefelhő
Megosztás