Időhurok, predesztináció, zombik

MEGJELENT: 2014. december 2. | SZERZŐ: Müllner Nándor

Hogyan írjak kritikát egy olyan filmről, amely azért nagyszerű, mert meg tud lepni minket? Soha nem értettem azokat az embereket, akik elolvassák egy könyv utolsó tíz oldalát, és a végkifejlet biztos tudatában kezdik el átélni a könyv izgalmait. Marad így egyáltalán? Azt szeretném, ha minél többen megnéznék az Időhurok című filmet. Mert érdemes. Ezért elhatároztam, megpróbálkozok egy spoiler nélküli ajánlás írásával. Uram segíts!

Választás

Én úgy választok filmet, és az hiszem ebben a tekintetben az emberiség nagyobbik részéhez tartozom, hogy megnézem a film előzetesét, csekkolom, kik játszanak benne, és ha még ezek után is bizonytalan vagyok, ellenőrzöm ki rendezte, esetleg nyert-e díjat bármilyen filmfesztiválon. Utóbbi abszolút kizáró tényező, a rendezők és színészek hosszú sorának böngészése helyett pedig már rájöttem, az az egyszerűbb, ha kivételeket állítok fel: sajnálom, de soha nem fogok már egyetlen Seth Rogen filmet megnézni, és úgy érzem, Spielberg is már eljátszotta a maga nagy szerepét a történelemben. Az enyémben legalábbis biztosan. Így marad végső támasznak a trailer, a film előzetese, mely megpróbálja két percbe összesűríteni, miről is szól a film. Az ember az adott lelki állapota szerint választ. Így, vizsgaidőszak közeledtével pedig erőszakos lényem felülkerekedik: az ész nélküli akciófilmeket részesítem előnyben. Tudom, innen már csak egy lépés a ValóVilág, de még tartom magam…

Meglepetés

Időhurok: titkos kormány kísérlet – az időgép feltalálása. Különlegesen kiképzett férfiak pedig megakadályozzák a terrorcselekményeket, még mielőtt megtörténtek volna. Kis ötlet, minimális költségvetés, nem éppen ismert színészek, viszont a főellenség egy robbantó, és az előzetesben két lövés is eldördült – jó lesz!
Megnéztem és meglepődtem. Sekélyes akciófilm helyett egy érdekes, elgondolkoztató filmet kaptam. Nem igazán tudom meghatározni, hogy mi az a thriller, de valami ilyesfajta filmre gondolok, ha a kifejezést hallom. A film maga elé szögezett. És habár eléggé rövid, és pörgős volt, azt is elérte, hogy közben gondolkozzak a végkifejleten: gondolkoztam – és nem jött be.
Én, aki detektívregények halmain rágtam át magam, tévedtem! És milyen mennyei érzés volt! Nem tudtam betelni vele. Így barátaimmal egyből megnézettem, kibeszéltem és továbbgondoltam. Mennyivel jobb is a „Predestination” angol cím, mint a magyar! Mennyivel többet sejtet, és mégis mennyi mindent eltakar… mert ha fel is találják az időgépet egyszer, (vagy már feltalálták?) mi biztosítja, hogy változtatni tudunk saját sorsunkon?

Kérdés
Lehet, hogy az, amit eredeti és igazságos megoldásnak gondoltunk az adott pillanatban, az a cselekedet hordozza magában a katasztrófát, amit majd később meg kell akadályoznunk? Meg tudunk-e változtatni egyáltalán bármit? Minden lépésünk a jövőt hordozza magában, saját, megváltoztathatatlan jövőnket. De akkor a másét át tudjuk írni? Csak az önzetlen, minket nem érintő cselekedetek vezethetnek egy jobb – vagy legalábbis az aktuális tömegkatasztrófát elkerülő világhoz? Jogunk van-e ismerni a jövő titkát, és ha ismerjük is, képesek leszünk elviselni azt?
És én még csak két napja gondolkodok ezen. Nem csodálom, hogy a vallások ennyire belebonyolódtak…
Az egyetlen kérdés, amire biztosan választ kaphatunk – ha merünk – az, hogy érdemes-e elolvasni Robert A. Heinlein (többek között a Csillagközi invázió írója) 1959-es All you zombies, azaz Ti zombik mind című novelláját, amelyből a film készült. Mert nem csak az a jelenség létezik, hogy remek könyvekből emészthetetlen filmeket csinálnak. (Igaz, Holt költők társasága?)
Kérem, írja meg valaki, próbálkozzak-e!
Várom az üzenetet a jövőből!

 

 

 

Címkefelhő
Megosztás