A Nobel-díjas környezetvédő író − J. M. G. Le Clézio

MEGJELENT: 2021. március 11., csütörtök | SZERZŐ: Magyar Miklós

A Svéd Királyi Akadémia „elkötelezett természetvédő írónak” nevezi Jean-Marie Gustave Le Cléziot, amikor 2008-ban neki ítéli oda az irodalmi Nobel-díjat. Húsz regény, hat novelláskötet teszi az egyik legolvasottabb francia íróvá. 



Kép forrása

Utazás és írás
Jean-Marie Gustave Le Clézio breton ősöktől származik, akik a 18. században telepedtek le Mauritius szigetén. Az angol apa és francia anya gyermeke Nizzában, a francia Riviérán született 1940. április 13-án. Első elbeszéléseit hét éves korában írja egy hajókabinban, amikor édesanyjával a Nigériában élő apjához utaznak. Ettől az időtől kezdve az utazás és az írás lesznek legkedveltebb tevékenységei. Érettségi után Nizzában, Aix-en-Provence-ban, Londonban és Bristolban folytat egyetemi tanulmányokat. 
A Nobel-díj átvételekor mondott beszédében Le Clézio felsorolja azokat az írókat, akiket olvasott és szeretett. Cervantes: Don Quijote, Swift: Gulliver utazásai, Hugo: A tenger munkásai, A nevető ember. A legnagyobb hatással az utazásokról szóló könyvek voltak rá, mint Marco Polo utazásai.
1963-ban jelenik meg A Jegyzőkönyv című regénye, amely esztétikai szempontból közel áll Albert Camus Az idegen című regényéhez. A Jegyzőkönyvet a kritika a „francia új regényhez” sorolja. Valóban, Le Clézio első könyveinek narratológiai eljárásai közel állnak „az elutasítás iskolájának” regényújító törekvéseihez. A mű elnyeri a Renaudot-díjat. 
Első regényeiben a fogyasztói társadalmat egy káoszként ábrázolja, ahol az egyre inkább eluralkodó technológia elemberteleníti az egyént. Az 1969-ben megjelent A menekülések könyve című regényében a szennyezett nagyvárosok monoton egyformaságát mutatja be: „Acélból és cementből épült város, az ég felé nyúló végtelen üvegfalakkal, egyforma homlokzatokkal, zászlókkal, csillagokkal, vörös fényekkel, izzószálakkal a lámpákban, a vörösréz vezetékekben futó áram, csendes vibrálásával. Dobozokba zárt titkos szerkezetek zaja, órák tiktakolása, fel-le járó felvonók zümmögése. Motorkerékpárok zihálása, autómotorok szelepeinek zörgése, dudálások, dudálások. Minden a maga nyelvén beszélt, elmesélte dugattyúinak történetét. A motorok véletlenszerűen éltek, bezárva a motorháztetők mögé, olaj és benzinbűzt árasztva. Állandó forróság vette körül, kiáradt a forró hengerfejekről, szétterjedt az utcákon és elvegyült az emberek forróságával. Élő város. Trolibuszok suhantak kerekeiken, folytonos nyikorgással. A kilences trolibusz elhaladt a járda mellett, és az ablakain át látni lehetett az egyforma arcokból álló rakományt.” 

   

Kép forrása

Harmóniában a természettel

Le Clézio 1970 és 1974 között az Embera-Wounaan indiánok között élt Panamában. Az Embera félnomád indián törzs. A Chucunaque, a Sambu és aTuira folyók partján, valamint a Gatun nevű mesterséges tó kis szigetén élnek. 
Az 1970-es évektől Le Clézio leírja, hogy az amerikai-indián társadalmak megismerésekor hogyan fedezett fel egy, a természethez közeli életmódot, és hogyan ébredt rá a környezetvédelem fontosságára: „Ebben az időben nem foglalkoztam környezetvédelemmel, és csaknem semmit sem tudtam az amerikai-indiánokról. A Tuira folyó mentén élő emberekkel való találkozásom adta meg számomra a felszabadító érzést. Lassanként egy addig számomra teljesen ismeretlen világ tárult fel előttem. Valamennyi itt tartózkodásom alkalmával más-más látásmódot, érzelmeket és beszédeket fedeztem fel.” – mondja később.
Egyik interjújában pedig védekeznie kellett az Embera-Wounaan indiánokról alkotott véleménye miatt: Egy interjúban mondta Le Clézio: „Az emberas-k harmóniában élnek a természettel, környezetükkel, saját magukkal, nincs szükségük semmiféle jogi vagy vallási fennhatóságra. Ezt én megdöbbentőnek találtam, és amikor hazatérésem után el akartam mesélni ennek a közösségnek társadalmi kohézióját, a kritikusok a szememre hányták, hogy naiv és leegyszerűsítő vagyok, és a ’jó vad’ mítoszának csapdájába estem, holott egyáltalán nem ez volt a szándékom. Ezekről az emberekről, akikkel együtt éltem, sohasem tudnám azt mondani, hogy vadak vagy jók. Más kritériumok és más értékek szerint éltek.”  
Az amerikai-indiánokkal való találkozás, az itteni lakosok együttélése a természettel Le Cléziót egy újfajta, lírikusabb írásmódra ösztönzik. 2020. július 19-én a BBC-nek adott interjújában is kiemeli az Embera-Wounaan indiánok természetes életmódját, amit a velük való együttélése idején megismert. 


Kép forrása

Így tűnik el az ember
Le Clézio A háború (1970) című regénye kétféle háborúról szól. A fogyasztói társadalom mindennapos háborújáról, amelyben a felesleges áruk elárasztják a vásárlókat, és elpusztítják az ember természetes állapotát és a valódi, a világot elpusztító háborúról. A könyv főszereplője egy fiatal lány, Bea B, volt újságíró, aki egy éve egy hotelszobában élve „meg akarja érteni a világot” egy nagyváros utcáin bolyongva. Naplót vezet, amibe leveleket, verseket ír és listázza a bevásárló központok áruit. Elmegy a nagyváros „templomaiba”, a nagy áruházakba, lemezboltokba, kimegy a reptérre, megnézi a parkolókat, felül a metróra. Mindenütt a lerombolt természet helyén burjánzó kő és acélrengeteg: „Napról napra látjuk, hogyan nő a romlás. (…) Mindenfelé, összevissza: táviratpóznák, végtelen drótjaik, felhőkarcolók fehér tornyai, alagutak, amelyekben vak vonatok járnak, patakok, folyók, szennyvízcsatornák, munkaterepek, gyárkémények, fémtornyok antennnáikkkal, üres telkek, ciszternák, autóutak találkozásai, vasúti csomópontok, jelzőlámpák, motorok berregése gázfelhők, ablakok: minden csak fájdalom, fogak, bőr.” 
A háborút férfiak csinálják. Ezért Bea B. találkozik M. X.-el, akinek „legfőbb ismertető jele” egy 500 köbcentis BMW motorkerékpár. Elolvassák egymás naplóját, szerelmeskednek. A könyv közepén megjelenik a valódi háború is, a vietnámi, amiben M. X. részt is vesz. Az egész köny a kapitalizmus és a skrizofénia közötti kapcsolat evidenciájának kimondása.
A regény vége felé a városban kószáló lány egyszercsak hirtelen eltűnik: „A lány, akit Bea B.-nek hívtak, eltűnt. Egy szép napon csak úgy eltűnt, észrevétlenül. Beleolvadt a tömegbe, és lehetetlen megtudni, mi van vele. Magával vitte piros táskáját, benne a teleírt kék noteszt, egy ajakrúzst, egy kis tükröt, egy csomag cigarettát és egy doboz gyufát. Magával vitte történeteit, kalandjait X úrral, Danièle-lel, a Győzhetetlen Armadával, a nagy 500 cm3-es BMW motorral, a fekete amerikai autóval, a fém konzervdobozzal, Anna-Bellával, a villanykörtével és a tranzisztoros rádióval.” Ha az olvasó itt nem jönne rá, hogy a lány eltűnése az egyéniség eltűnését jelképezi a fogyasztói tárdadalomban, néhány lappal odébb az író megadja magyarázatát: „Így tűnik el az ember. Mélyen a föld alatt, szikla- és sártonnákba temetve, az ismeretlen labirintusba veszve, nincs többé neve, nincs többé gondolata, lelke, semmije sincs többé.” (A regényt Bognár Róbert fordította magyarra) 
Az 1973-ban megjelent Az óriások című regényében Le Clézio a fogyasztói társadalom sivár világát leplezi le egy tengerparti bevásárló központ, a Hyperpolis bemutatásával, ahol az emberek a bevásárlás bódulatában elveszítik egyéniségüket. A minden ésszerűség nélkül vásárló nők nagyban hozzájárulnak a környezetszennyezéshez: „Körülötte az emberek a fém bevásárló kocsikban frenetikusan halmozták fel az árukat. Komoly, megfontolt arcok, abnormálisan lassú pupillamozgások. A nők a polcok felé nyúltak. A hűtőkben matattak és tubusokat, dobozokat vettek ki. Tucatnyi lágy sajtot választottak, tejet kartonszámra, tejfölöket, zselatinokat, egész csomag joghurtot, 30 pudingot, csokoládés, kávés, barackos, epres, ananászos szorbeteket. Soha le nem állnak. A gyerekek is dézsmálják a számura elérhető magasságban lévő polcokat, és az árukat a maguk előtt tolt játékkocsikban halmozzák fel.”


Kép forrása

Felemeli szavát
Le Clézio nemcsak regényeiben, a magánéletben is tudatos környezetvédő. Figyelmeztet az emberek felelősségére, hogy meg kell őrizni Földünket gyermekeink számára: „gondoljanak csak az összes nukleáris, kémiai. bakteorológiai hulladékra, amiket az ipari társadalmak ötven év óta eltemetnek, a vízbe dobnak, és amelyek némelyike még tízezer évig szennyezik a levegőt, a tengert (…) a fejlett társadalmak cselekedeteiben megannyi „embertelenség” van, megannyi közöny az éhezés, a szegénység, a természet elpusztítása iránt.” Valahányszor, amikor valamilyen környezetrombolást észlel környezetében, felemeli szavát és emberi, írói tekintélyével próbál hatni a jó ügy érdekében. Legutóbb 2020 júliusában tett szóvá egy Vernont és Pressagny-l’Orgueilleux-t összekötő erdős út helyére tervezett kerékpárúttal kapcsolatos problémát. A terv megvalósítása – ami azóta módosításokkal, de kivitelezésre került – az útmenti fák kivágásával járt. Le Clézio ezt mondta akkor: „Ennek a romantikus, vízparti sétánynak átalakítása modern, bitumenezett, nyilakkal megjelölt kerékpárúttá nem csupán abszurd, de aberrált ötlet.”   

Megosztás

Egypercesek

Dante online

Dante online

Az Isteni színjáték egyik legkorábbi, gyűjteményükben őrzött középkori kéziratát tették elérhetővé

Ragályos sorok

Pályázatot indított az EMMI kortárs költőknek, a műveket április 30-ig várják

Propagandamozi Kínában

Kínai Kommunista Párt megalakulásának századik évfordulója alkalmából hetente legalább kétszer műsorra kell tűzni a párt történetével és ideológiájával foglalkozó propagandafilmeket

Művészeti rendezvények bő két hónapon keresztül

Animációs estek, könyvbemutatók, konferenciák, valamint beszélgetések várják a nagyközönséget a Magyar Művészeti Akadémia programsorozatán

Háromnapos online fesztivált rendez a HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum

Péntek és vasárnap között tekinthetjük meg az új kiadványokat