Salvador Dali a Montmartre-on

MEGJELENT: 2019. július 3., szerda | SZERZŐ: Magyar Miklós

Aki Párizsba látogat, bizonyára nem mulasztja el a Montmartre sokszínű világának megismerését. A kényelmesebbek másfél perc alatt feljuthatnak a budavári siklóhoz hasonló Funiculaire-el, míg a vállalkozó szelleműek 234 lépcsőfokon kapaszkodhatnak fel egészen a Place de Tertre-ig, a festők törzshelyéig, amelytől mintegy harminc méterre található a Dali Múzeum. Dali maga is lakott a Montmarte-on, a Sacré Coeur mögötti meredek utcában, a rue Becquerelben, abban a lakásban, amit Paul Éluard bérelt 1929-ben Galának, Dali későbbi múzsájának. A figyelmetlenebb turisták könnyen elmehetnek a múzeum mellett, anélkül, hogy észrevennék, pedig Párizs egyik ékkövét mulasztják el megtekinteni.

Kép forrása

A múzeum alapítója
Az 1991-ben megnyílt múzeum valamennyi darabját az olasz műgyűjtő, Beniamino Levi adományozta a múzeumnak. Dalival az 1960-as években, egy szürrealista kiállításon ismerkedett meg. A műgyűjtő azonnal meglátta Dali rendkívüli tehetségét, és meghívta milánói galériájába, amely Olaszország egyik legnevesebb bemutatóterme volt. Itt ismertette meg műgyűjtő barátaival a világ leghíresebb művészeit. Miró, Magritte, Masson, Kandinsky, De Chirico, Picasso, Dalí alkotásai szerepeltek galériájában. Maria Callas és Von Thyssen báró visszatérő vásárlói voltak. 
A Dali Múzeum gyűjteménye több mint háromszáz darabból áll. Festmények, metszetek, szobrok, lakberendezési tárgyak tükrözik Salvador Dali sokoldalú művészetét, amelyet olyan alkotók inspiráltak, mint Vermeer, Léonardo da Vinci, Raffaello vagy Ingres. Illetve azt is tudjuk: Levi biztatta arra Dalit, hogy ne csak festészettel, de szobrászattal is foglalkozzon.

Kép forrása

Dali és az irodalom
A köztudatban az őrültség határát súroló bohém zseniként él Dali. Ennél azért sokkal több volt. Éppoly jól ismerte a filozófiát, mint a pszichológia legújabb felfedezéseit. Nem csupán tanulmányozta Freud tanait, de 1938-ban személyesen is megismekedett a tudóssal. Dali műveltsége az irodalomra is kiterjedt. Olyan művekhez készített illusztrációkat, mint a Biblia, Don Quijote, Machbeth vagy Alice csodaországban. Kedvence Cervantes regénye volt, amit meg is indokolt: „találkozásunk végzetszerű volt. Don Quijotét ugyanaz az őrültség tartotta fogságában, mint engem, egy szisztematikus delírium, a pontosság igénye, ami csak a paranoiás-kritikai módszerrel magyarázható.” (Dali Don Quijote-illusztrációiról már írtam a Könyvkultúra hasábjain.) A párizsi Dali Múzeumban Don Quijote több litográfián is szerepel, mint az alábbi képen a Dulcinea-sorozatból.
 

Kép forrása

Az elefánt
A Dali Múzeum látogatói rácsodálkoznak a festményekre, szobrokra, berendezési tárgyakra, majd megpróbálják megfejteni azok üzenetét. Ez egy cseppet sem könnyű feladat, mert Dali a szimbólumok egész rendszerét állítja művészetének szolgálatába. Ő maga figyelmeztet arra, hogy szimbólumait nehéz értelmezni: „Amikor szimbólumokkal élek, évszázadok kellenek ahhoz, hogy megértsék azokat.” Ez persze a dalis túlzások egyike, ám nem minden alap nélküli. Nézzünk meg néhány szimbólumot a legfontosabbak közül. 
Dali egyik emlékezetes szimbóluma az elefánt. 1948-ban megfestette Az elefántok című képét, amelyen a póklábú elefántok hátán obeliszkek vannak. A festményt egy Bernini által készített szobor ihlette. A műalkotás Rómában, a Santa Maria sopra Minerva templom előtt látható. Egy elefánt obeliszket cipel a hátán. Maga a templom arról nevezetes, hogy az inkvizíciós bíróság itt tárgyalta Giordano Bruno és Galileo Galilei perét. Az elefánt, amely a bölcsesség és jámborság jelképe, a kereszténység alapvető erényeire hivatott emlékeztetni. A szobor alapzatára vésett szavakat VIII. Orbán pápa írta: „Te, aki ezt látod, értsd meg a példát: erős lelke legyen annak, aki a tudomány súlyát hordozza!” Hogy miért fontos ez? Azért, mert Dali, aki átfogalmazta Bernini szobrának üzenetét a maga szürrealista nyelvére, egyenesen a pápaság szimbólumának tartja saját szobrát. Egy interjújában mondta: „Ez az elefánt a pápaság szimbóluma, mivel a római Minerva téren van egy elefánt, amelyiknek a hátán egy obeliszk látható a pápaság összes szimbólumával.” 
A párizsi Dali Múzeumban látható szobor elefántjának törékeny lábai és súlyos teste közötti ellentétet csak fokozza a vastagbőrű hátán lévő obeliszk.

Kép forrása

A tojás
Dali művészetének központjában a kemény külső és a lágy benső ellentéte áll. Ez a külső/belső ellentét azon a pszichológiai koncepción alapul, hogy az emberi egyedek egy külső védelmi burkot alakítanak ki sérülékeny pszichéjük köré. Dali jól ismerte Freud ide vonatkozó tanait. 
A tojás a születés, a teremtés, a termékenység, a megújhodás jelképe. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma. Dali számára is ugyanezeket jelenti. Nem véletlen, hogy a spanyolországi Figueresben a Dali Múzeumot a művész hatalmas fehér tojásokkal díszítette.
Dali 1943-ban festette a Geopolitikai gyermek, aki az új Ember születését szemléli című képet. Mit ábrázol a festmény? Dali szerint „a lágy és nyálkás földgömböt, amiben egy élőlény van. Szerintem a geopolitika a geodézia főtt tojása”. Dali értelmezését továbbgondolva, a főtt tojás életképtelen, így a geopolitika, aminek feladata az államok irányítása lenne, cselekvőképtelenségre van ítélve. A pesszimista Dali szerint politikai tévedéseink sehová sem vezetnek, legfeljebb a Föld megsemmisüléséhez. A képen az anya védelmét kereső gyermek látható, aki figyeli, hogyan próbál egy férfi kiszabadulni egy műanyag tojásból, amiről lefolynak a földrészek. A festménynek konkrét politikai üzenete van: ha az emberiség fenn akar maradni, újjá kell születnie, fejlődésének új szakaszába kell lépnie. Dali nem egyszer megfogalmazta, hogy az újjászülető embernek meg kell szabadulnia a más országok felett uralkodni vágyástól, az állandó rivalizálástól és konfliktusoktól. 
Egy új, tökéletes világ szimbóluma a kép. A festmény megszületése (1943) előtt néhány évvel mondta Dali: „Amikor egy nép kulturális történetének során szükségét érzi annak, hogy megszabaduljon azoktól a kötelékektől, amelyek múltjához kötik (…) tisztázni kell ennek a múlttal való szakításnak az indító okait.”

Kép forrása

A csiga
A csiga meghatározó szerepet játszik Dali életében. Freuddal való találkozásakor a ház előtt egy csigát látott egy biciklin. Fantáziája összekapcsolta a csigát egy emberi fejjel, nevezetesen Freudéval. Akárcsak a tojásnál, a csiga kemény házának (a külső héj) és puha belsejének ellentéte vonzotta, a csigavonal geometriája pedig lenyűgözte. Az alábbi képen egy nyitott szárnyú csiga repül, hátán pedig egy angyal egyensúlyoz, kezében egy mankóval, ami ugyancsak szimbólum Dalinál. Gyerekkorában talált a padláson egy mankót, amit arra használt, hogy döglött állatok tetemeit tologassa vele. A mankót később a biztonság szimbólumává tette, amire mindig lehet támaszkodni.

Kép forrása

Az elfolyó idő
Dali sokszor beszélt „az idő flexibilitásáról”. Nem más ez, mint a bergsoni szubjektív idő, amit Shakespeare Rómeó és Júliájában a hősnő így érzékel: „Egy percben nékem annyi-annyi nap van.” Dalinál az „elfolyó időt” szimbolizálja a több változatban megfestett „puha óra”, amelynek ötletét a művész elmondása szerint egy étkezés alkalmával megfigyelt olvadó camembert sajt adta. 
A négy lágy óra az idő komplexitásának szimbóluma Dalinál. Ugyanakkor azzal, hogy az órát megfosztja eredeti funkciójától, az idő jelölésétől, azt sugallja, hogy felesleges mérni az időt. Ezzel megszabadulunk a múló idő nyomasztó gondolatától. A kép előterében lévő lény magzatformájával a születés szimbóluma. A csukott szem, az aránytalanul hosszú szempillákkal az álmot és az ember belső világát jelképezi. Az óra az ember születésétől a haláláig terjedő időt szimbolizálja. A bal oldalon lévő órát hangyák támadják meg. Dali a bomlással, tehát a halállal asszociálja a hangyákat. A mellette lévő órán a légy az elrepülő időt szimbolizálja. A háttérben a Port Lligat, a Dali által szeretett táj a való világ jelképe, amely szilárd és kemény. A szürrealista Dali az órákkal azt üzeni, hogy az emberi élet mulandó, a tájjal pedig azt, hogy az emlékek maradandók. Egy alkalommal a festő ezt mondta Galának a képről: „Ha valaki látta ezt a képet, sohasem fogja elfelejteni.”

Kép forrása

Fiókok
Dali Freudra hivatkozik, amikor a női testen lévő félig nyitott fiókjainak magyarázatát adja: „A halhatatlan Görögország és korunk között a különbség Freud, aki felfedezte, hogy az ókori Görögország pusztán újplatonikus emberi teste ma titkos fiókokkal van tele, amelyeket csak a pszichoanalízis képes kinyitni.” Dali fiókjai az ember tudatalattiját szimbolizálják, ami tele van bűnnel és komplexussal. Freud maga három fiókot különböztet meg: a tudatét, amely a mindennapok emlékeit tárolja, a tudatalattiét, ami olyan mélyen rejtőzik, hogy nagyon nehezen hozható felszínre és az akaratlanét, ami olyan emlékeket őriz, amiket nem vagyunk képesek megismerni.
A fiókokhoz Dalinak egy gyerekkori élménye is kapcsolódik. Volt egy munkáscsaládból származó barátja, akinek ruhájára édesanyja rengeteg zsebet varrt, amik olyanok voltak, mint egy-egy fiók. Állítólag ez az emlék is közrejátszott abban, hogy Dali vonzódott a fiókokhoz.
Végezetül állljon itt egy Dalira jellemző mondat, amit a montmartre-i Dali Múzeum egyik termében olvashatunk: „Az emberek életében mindig van egy olyan pillanat, amikor rájönnek, hogy imádnak engem.”

Megosztás