Eddig azt sem tudtuk, hogy Hófehérke mesebeli alakja mögött valóságos személy állhat, most meg még a sírköve is előkerült. Na, nem a mesebeli kislányak, hanem a Maria Sophia von Erthal bárónőnek, akiről úgy tartják, róla mintázták a Grimm-testvérek a világhódító mesét. A sírkövet egyébként már meg is lehet nézni a dél-németországi bambergi egyházmegyei múzeumban.

Kép forrása

Mese és valóság
Kezdjük az elején! A legenda szerint az észak-bajorországi Lohr am Main közelében lévő Tauberbischofsheim egyik várában felnőtt és 1796-ban meghalt Maria Sophia von Erthal baronessről mintázták Hófehérke alakját a Grimm-fivérek.
A maguk korában rendkívül népszerű, romantikus, hmm… mai szemmel inkább gótikusan bizarr Grimm-mesék tele vannak valóságos utalásokkal. Persze a szerzők sokat bíztak dübörgő fantáziájukra, de a modern kutatás sok esetben felfedezi a mese mögött bujkáló rémdráma egyes elemeit. Így van ez Hófehérke sztorijával is. 
Holger Kempkens, a bambergi egyházmegyei múzeum igazgatója szerint a Hófehérke alakját adó bárókisasszony élete jól ismert történet volt a 19. század elején. „Vannak arra utaló jelek, noha ezeket nem tudjuk alátámasztani, hogy Sophiáról mintázták Hófehérke karakterét. Ha ma filmet készítenek egy történelmi személyről, akkor abban kitalált elemek is helyet kapnak. Én úgy vélem, hogy ebben az esetben is megvolt a történelmi alap, amelyet fikcióval egészítettek ki” – fogalmazott Kempkens.
Ilyen gyanuok lehet, hogy Grimm-testvérek hosszú ideig éltek a Lohr am Maintől mindössze ötven kilométerre lévő Hanau közelében és előszeretettel dolgozták fel helybéli mendemondákat.  

Kép forrása

Párhuzamok
Az 1980-as években egy lohri történész, Karlheinz Bartels számba vette Sophia életének és a Grimm-testvérek meséjének hasonlóságait. Sophia édesapja, Philipp Christoph von Erthal báró újraházasodott első felesége halála után. A lány mostohaanyja híres volt zsarnoki természetéről és arról, hogy saját gyermekeit részesített előnyben. Lohr am Main akkoriban az üvegáru és tükörgyártás egyik központja volt. Sophia apjának tulajdonában volt a tükörgyár, és az egyik helyi múzeum ma is büszkén őriz egy Amour propre (önszeretet) feliratú tükröt. A mesében azonban nemcsak a mostoha is a varázstükör fontos, hanem az a félelmetes erdő is, amely a település közelében kezdődött és valamikor rossz híre volt, mivel rablóktól és veszélyes vadállatoktól hemzsegett. Hófehérke a mesében hét dombon át menekül, mire elér a bányában dolgozó törpék lakhelyére. Nos, a település határában van egy régi (ma már használaton kívüli) bánya, amelyhez hét dombon át lehet eljutni. A bányában egykor gyerekeket is dolgoztattak, akik könnyebben mozogtak a szűk járatokban. Természetesen a bányászok csuklyát viselve védekeztek a lehulló kövek ellen.
Eddig a párhuzamok, mert a Grimm-testvérek meséjének további részleteit, illetve boldog befejezését nem a bárókisasszony inspirálta. Sem az üvegkoporsónak, sem a mérgezett almának és természetesen a hercegnek sincs nyoma Sophia élettörténetében. A baronessz fiatalon megvakult, sosem ment férjhez és hetvenegy évesen egy kolostorban halt meg.
Kép forrása

Hófehérke síremléke
Sírköve azonban van, amelyt immár bárki megtekinthet. A dolog azonban legalább annyira kalandos, mint a mese és a valóság párhuzamainak feltárása.    
Sophia síremlékét eredetileg Bamberg egy régi templomában őrizték, amelyet azonban elbontottak. A sötétszürke márványból készült, ovális sírkő felirata kereszténység nemes szívű hősnőjeként említi a hölgyet. A sírkő történelmi jelentőséggel is bír, mivel akkoriban a nőknek csak ritkán készítettek saját sírkövet. A mindössze néhány apró fehér csillaggal díszített követ a templom bontása után egy kórházban állították ki, amelyet a von Erthal bárói család egy tagja, Sophia egyik bátyja alapított. 
Amikor az 1970-es években egy új klinikát nyitottak azon a helyen, a sírkövet eltávolították és egy helyi családhoz került, majd nyoma veszett. A közelmúltban került csak elő egy bambergi házból, amelynek új tulajdonosa, furcsállva fedezte föl a kertben álló kőtömböt. A lelkiismeretes gazda az interneten kutatott a kő eredete után, s mikor felismerte, micsoda különlegesség került birtokába, a múzeumnak adományozta „Hófehérke” síremlékét.